Társfüggőség: a probléma része vagy?

– Az, ahogyan az alkoholisták gondolkoznak és viselkednek, nem csupán rájuk nézve veszélyes, hanem a családjuk tagjaira személyenként, és ugyanannyira a családra mint egységre – szögezte le a társfüggőségekről tartott előadásában Birloni István szocioterapeuta, majd példákon keresztül világított rá arra, milyen problémákat idéz elő az állandó gyanakvás, a bizonytalanság, a bűnösség- és félelemérzet, a csalódás, az izoláció és a neheztelés.

A Szenvedélybetegekért egyesület a budapesti Támasz Alapítvány által támogatott 28. országos családi találkozójának Pápáról érkezett résztvevője a családi szerepek felismerésének fontosságára is rámutatott: – Amikor az alkoholizmus uralkodik a családban, a családtagok önkéntelenül elfogadják ezt az állapotot azzal, hogy a saját viselkedésüket ehhez igazítják. Hogy csökkentsék rossz érzésüket, vagy éppen az alkoholbeteg iránti szülői, házastársi szeretetből, különféle szokatlan szerepeket vállalnak.

Hatféle szereptípust ismerünk: a kimentő, a gondoskodó, a lázadó, a hős, a vádoló és a szabályozó. – Azzal, hogy a családtagok megengedik, hogy egy közeli hozzátartozójuk italozó életmódja nagyban befolyásolja őket, bár szándékosan nem akarják, ez a saját problémájukká válik. Anélkül, hogy tudatában lennének, olyan dolgokat tesznek, amelyek ösztönzik az ivás folytatását, megrövidítik a saját életüket, és visszatartják magukat attól, hogy a bajok megoldása érdekében valahová segítségért forduljanak – fejtegette a szakember.

– Mivel a családtagok azzal vannak elfoglalva, hogy lépten-nyomon ellenőrizzék, kontrollálják a függőt, nem tudják normálisan élni a saját életüket. A gondolataikat és a tetteiket ugyanúgy befolyásolja az alkohol, mint az alkoholistáét. Ez egy nagyon nehéz élethelyzet, ami rányomja a bélyegét a mentális egészségükre.

„Falaznak” a betegnek

– Amíg a beteget körülvevők ragaszkodnak az alkoholizmus által kialakított viselkedési formákhoz, addig olyan, mintha egy végtelen taposómalomban élnének. Ahhoz, hogy kilépjenek ebből, nem a probléma, hanem a megoldás részeseivé kell válniuk. A nem alkoholista családtagoknak kell megváltozniuk, nem pedig az italozó férjnek vagy feleségnek! Hogyan? Például úgy, hogy nem „falaznak” tovább a betegnek, inkább a saját szükségleteikre koncentrálnak, és külső segítséget kérnek – tette hozzá Birloni István.

Mit tegyenek a családtagok? Engedjék meg az alkoholfüggőnek, hogy vállalja az ivás következményeit, az italozás miatt fellépő problémákat. Szabadítsák ki magukat a beteg által szabott korlátokból, elsőbbséget adva a saját szükségleteiknek.

Az alkoholizmus nem egy „segíts magadon” folyamat, sok segítséget kaphat, aki igényli és elfogadja!

Emberek millióinak életét befolyásolja hazánkban mások italozása. Hatalmas hálózat fejlődött ki, hogy foglalkozzon ezzel a problémával: intézmények, civil szervezetek, önsegítő csoportok, információs és lelkisegély-szolgálatok.

PI