Nem lehet kettőnél kevesebbet enni belőle

Megnézi a Belém-tornyot, a Felfedezők emlékművét, átmegy az azzal szemben álló Szent Jeromos-kolostorba, ami előtt általában óriási sorok kígyóznak. És ha a bejutásra váró turista jobbra tekint, egy ugyancsak tekintélyes sor végét látja: ők a kulturális élmény helyett/mellett gasztronómiaira vágynak.

Egyeurós finomság

A sor ugyanis az előtt a cukrászda előtt áll, ahonnan 1837-ben elindult világhódító útjára a híres portugál sütemény, a nata.

A pastéis de Belém portugál elnevezést nem véletlenül használják mindig többes számban, elképzelhetetlen ugyanis, hogy valaki egy darabnál meg tudjon állni. A krémmel töltött kosárka eredete a XVIII. századra vezethető vissza, a finomságot a San­ta Maria de Belém katolikus szerzeteseinek köszönhetjük. Sok tojást használtak – többek között borkészítéshez is –, de leginkább a tojásfehérjére volt szükségük, a sárgáját felhasználva készítették maguknak a süteményt.

Amikor az 1820-as portugál forradalom után már nem kaptak pénzt a rendek, és kénytelenek voltak bevételi forrás után nézni, megegyeztek a helyi pékséggel, hogy árulják a pastel de natát. Az eredeti recept titkos – állítólag csak hatan ismerik –, olyannyira, hogy az Európai Bizottság bizalmas üzleti információk lopása elleni védelem erősítése érdekében hozott intézkedései indoklásában is megemlítik a nata esetét. A kosárka kívül ropogós tészta, belül tojássárgájából készült krém, a tetejére több helyen fahéjat szórnak. Egy euróért lehet kapni, Portugáliában alig van olyan üzlet, ahol ne lehetne frissen megvenni.

SZA