Portugál szőlő, angol ötlet

Portugália a halimádók számára maga a Kánaán: az óceánparti ország éttermei tele vannak szardíniával, rákkal, tőkehallal – és bár ez utóbbit a helyiek több mint 150-féle módon el tudják készíteni, szinte mindig krumplival és tojással eszik, amire ecetet és olívaolajat csöpögtetnek. A portugálok édes-­szájúak, ami a turisták számára is jó hír, hiszen a pékségek és cukrászdák kínálata elképesztően gazdag.

Méltán híres borukat nemcsak kortyolni szeretik, de megmutatni is – portói városlátogatásunk záróakkordjaként mi a Burmester múzeumába látogattunk el. A hűs pincében előbb meghallgattuk, mitől ennyire különleges a nedű, a kóstoláskor pedig kiderült, hogy a bennünket kalauzoló hölgy nem túlzott, amikor mennyei portóiról mesélt.

Kamrákban is tárolják

Az első hordó a méreteivel nyűgözött le bennünket: nem kevesebb mint 23 900 liter 2016-os bort rejt. Megtudtuk, hogy a portói bor nevet a XVII. század második felétől használják – azért ez terjedt el, mert a bort a város kikötőjéből szállították a világ minden pontjára.

A portóit a briteknek köszönhetjük. Amikor 1678-ban elkezdődött az angol–francia háború, a gallok beszüntették a bordeaux-i exportálását, az angoloknak pedig utánpótlásról kellett gondoskodniuk. A portugáloktól kértek segítséget, akiknek volt ugyan boruk, de közel sem volt annyira finom, mint a bordeaux-i, ám ennél nagyobb gond is volt: ki kellett találni valamit, hogy a nedű a hosszú úton ne romoljon meg. Megtalálták a megoldást: az erjedés megindulása után 3-4 nappal brandyt adtak a musthoz, ami természetes úton tartósította a nedűt, ami, mivel kierjedetlen cukor maradt benne, édes lett. Portói csak a Douro vidékéről származhat, ahol a palás talaj télen melegen, nyáron pedig hűvösen tartja a tőkéket. A folyó közelsége és a teraszos művelés teremti meg azt a mikroklímát, ami miatt a portói ennyire egyedi, ennyire különleges. A Burmester múzeumban a hordók mellett kamrák is őrzik a híres nedűt: ezeket 1890-től magánszemélyek bérlik, így megfizethetetlenül drágák – így nekünk maradtak a palackok, de panaszra így sem lehetett okunk.

SZA