A hobbi, ami megédesíti a napokat

Gyűjtőnek lenni jó. Majdnem mindegy, hogy mit gyűjt az ember, a lényeg, hogy örömét lelje benne. A gyűjtő ugyanis a hobbijánál fogva részese lehet – akár naponta is – az ajándékozás örömének.

A Tiszadadán élő ifj. Kovács Gézának, a helyi tájház vezetőjének érme- és bélyeggyűjtő hobbiját három éve édesíti egy újabb szenvedély, a kávéházi cukortasakok gyűjtése, s a gyűjteményből állandó tárlat is látható a helyi tájházban.

A világ pici szelete

Mint érdeklődésünkre elmondta, a Szilasligeten élő unokaöccse kezdte el a gyűjtést, s az ő számára szedegette össze a világ számos országában élő ismerőstől az érdekesebbnél érdekesebb tasakokat és kockákat, amelyek tulajdonképpen remek reklámhordozók. Megismerhető általuk a világ egy pici szelete.

– Amikből duplán küldtek, azokat eltettem, majd egy idő után magam is beleszerelmesedtem. A kávéházi cukortasakok gyűjtésnek hamar híre ment az ismerősök, barátok, munkatársak körében, s ki merre jár az országban, világban, onnan igyekszik az aprópénz mellett kávéházi cukrokat is hozni nekem, én pedig örömmel rendszerezem a gyártók, országok, témák s az előállítás szerint is.

Három éve rátalált ifj. Kovács Géza a HUNniai Cukorzacskó Gyűjtők Társasága Kulturális Közhasznú Egyesületre, amiben a magyar gyűjtők tömörülnek, s ezáltal számos, azonos érdeklődésű emberrel kerülhetett baráti, cserepartneri kapcsolatba, így a több tízezer darabot számláló legnagyobb magyar magángyűjtemény tulajdonosával is. S mint Gombóc Artúr a csokoládékról, olyan lelkesedéssel beszél ifj. Kovács Géza is a cukrokról.

Amerikából és Afrikából is

Mint elmesélte, van fehér cukor, barna cukor, nádcukor, gyümölcscukor. Van cukor Európából, Amerikából, Afrikából, Ázsiából s olyan különleges helyekről is, mint például az Andamán-szigetek vagy Guadeloupe. Az előbbit egy újságírótól kapta, az utóbbit búvárkodó barátok hozták neki.

Szállodáktól, éttermektől

Található a gyűjteményében édesítőszer légitársaságoktól, szállodáktól, éttermektől, kávézóktól, s a formájukat tekintve vannak kockák, kerekek, hosszúkásak és szögletesek, vannak kommersz darabok, és vannak kifejezetten gyűjtőknek készült, szív alakú példányok is.

A régi magyar cukorgyárak és a néhány évtizeddel ezelőtti vállalkozások tasakjai már csak ritkán fordulnak elő, de még csak-csak rájuk találni, ami szintén nagy öröm a gyűjtőnek. A tasakok mellett időközönként kap papír vagy nejlon csomagolózacskókat, zsákokat 1-10-20 kilós cukrokról, süvegekről is, de a Szolnoki Cukorgyárból származó, 1930-as évekbeli kockacukor-csomagoló, -szállító faláda is van a gyűjteményben.

Egyben emlékezés is

A tasakgyűjtés azonban nem csupán öncélú foglalatosság. A gyűjteménye közel 2000 darabot számlál, de az ismerősök révén naponta bővül a még hiányzó magyar és külföldi darabokkal. S mint minden hobbi, ez is kutatómunkával jár.

Sokan emlékeznek még arra Dadán is, hogy szüleik, nagyszüleik szerződéses cukor­répa-termesztők voltak. A termesztéssel kapcsolatos szerszámok, dokumentumok mind megtalálhatók a tiszadadai tájházban.

S ha már a múlt emlékei és a jelen hobbija ilyen szerencsésen találkoztak, akkor a jövőt tekintve akár a megye legnagyobb kávéházi cukortasak-gyűjteményévé is kinőheti magát a tiszadadai tájházban bárki által megtekinthető „édes” tárlat.

KM