Társasforradalom: ez az új remény?

Kelj fel, és játssz! – mondta az egyszeri játéktervező, mi pedig hogyan is utasíthatnánk vissza egy átkonvertált bibliai aforizmát, hiszen annyi okunk lehet leporolni a témában szerzett ismereteinket.

Hallottunk az utóbbi évek társasjáték-forradalmáról? Szeretnénk szintet lépni, és más területeken is kipróbálni a képességeinket, mint a kockadobás? Túl sokszor mondták a barátaink, hogy igazából nem is a Rizikó meg a Monopoly a legjobb társasjáték, és rájuk akarunk cáfolni? Bármi is legyen az indok, a lényeg egyszerű: kezdjünk játszani!

Nem árt utánanézni

Persze ne szaladjunk fejjel az áruházi polcoknak, hiszen a „társasjáték-forradalom” nem azt jelenti, hogy minden 2010 után kiadott játék megéri a kiadott pénzt! Sőt, nem is biztos, hogy érdemes szupermarketekben kezdeni a készletfrissítést. Ha kezdők vagyunk a témában, nem árt utánanézni bizonyos dolgoknak: mit várunk egy játéktól, hányan játszanánk, milyen korosztálynak szóljon?

Alapvetően mi a fontos a számunkra a logika, a stratégia vagy a folyamatosan változó kihívások? Manapság már rengeteg olyan oldal van, ami segít bizonyos keresési feltételek alapján kiválasztani a számunkra megfelelő terméket.

Hogy miben más a társasjáték-forradalom legtöbb darabja? Először is a trend nem a kisgyerekekre, mint célközönségre épít elsősorban, viszont kínál lehetőségeket, amelyek mentén együtt szórakozhat az egész család.

A legtöbb játék olyan döntések elé állít, amelyek kihatással lesznek a végeredményre, vagyis pusztán szerencsével lehetetlen nyernünk. Léteznek logikai, stratégiai, kaland, kooperatív családi és pakliépítős játékok, továbbá parti és ügyességi játékok, valamint ezeknek számos vállés alfaja kialakult az évek során.

Van, ahol alkudni kell, megvesztegetni legjobb lapjainkkal az ellenfelünket, hogy végül mi érjünk hamarabb a célba, máshol a megfelelő taktika kialakítása és a gondos tervezés a kulcselem.

Hol, meddig és hányan?

Ahhoz, hogy a megfelelő játékot megtaláljuk, három fontos kérdést kell feltenni magunknak: hol, meddig és hányan? Ha nagyobb társasággal ülnénk tábla elé – mondjuk egy szülinapi buliban szeretnénk oldani a hangulatot –, akkor egy remek partijátékra van szükségünk.

Ezek általában trükkösek, de könnyen tanulhatók. Rövidebb, csattanós időtöltést kínálnak, megfelelő helyen igen nagy sikert arathatunk velük. Ha azonban komolyabb szórakozásra várunk, és van négy-öt egybefüggő óránk, akkor a bonyolult stratégiát követelő úgynevezett „gamer” játékokat kell górcső alá venni.

árhogy is döntsünk, érdemes többfajta társassal is próbálkozni, mielőtt feladnánk ezt a kitűnő hobbit, és visszatérnénk a dobókockák egydimenziós világába. A legnagyobb innovációt azonban egyértelműen a kooperatív társasok jelentik.

Ezek lényege, hogy a különböző játékhelyzetek olyan kihívások elé állítanak minket, amelyekkel egyedül képtelenség szembeszállni: nem egymás, hanem a játék ellen kell küzdeni, méghozzá szorosan, csapatként együttműködve.

A játék ellen

Tegyük fel, öt társunkkal hajótörést szenvedtünk egy lakatlan szigeten, és belátható időn belül jön egy vihar, amit képtelenség a trópusi pokol foglyaként túlélnünk. Élelemre, tiszta vízre és tutajra is szükségünk van, azonban minden körben csak az egyikhez tudunk forrásokat gyűjteni.

Ha tutajt építünk, nem lesz vizünk, ha élelmet gyűjtünk, akkor meg úsznunk kellene. A megoldás a csapatmunka, ám a túlélés ösztöne sokszor a legnemesebb lelkeket is megtöri, így inkább egyéni akcióba kezdve a hajóroncsok között keresnek pisztolyt, konzerveket és egyéb tárgyakat, kivonva magukat a közös cselekvés alól.

BÁJER MÁTÉ

[email protected]