Van egy másik közös út

A 21. századi ember felfokozott élettempója mágnesként vonzza a nyugtalanságot, a konfliktusokat, a békétlenséget. Meg tudunk-e az ünnepek alatt állni egy pillanatra, felülemelkedni a mindennapok viszályain, és félretenni azt a sok haragot, ami egész évben felgyülemlik bennünk? Hoz-e megbékélést az ünnep, amely a „Békesség Fejedelmének” ünnepe, s képesek vagyunk-e feltöltődni azzal a sok szeretettel, amit az ünnep köré szövünk?

Se az övé, se az enyém

– Minden ember szeretne békében élni, ám sokféle emberek vagyunk, és szándékaink, vágyaink nem egyeznek meg, ebből adódnak konfliktusaink. A nézetkülönbségekből nem törvényszerű, hogy perpatvar keletkezik, elejét vehetjük, ha tisztázzuk a konfliktus forrását, de ahhoz kíváncsinak kell lenni a másikra.

– Ahol nincsenek a mindennapokra szabottan kidolgozott konfliktuskezelési stratégiák, ott a karácsony sem hozza meg a harmóniát pusztán attól, hogy ez a szeretet és a békesség ünnepe – hangsúlyozza Husztiné Hajdú Erika pszichológus, aki szerint ha konfliktushelyzetben ragaszkodunk ahhoz, hogy a másik fél meghallgasson minket, és mi is nyitottak vagyunk a másik álláspontjára, elindulhatunk a békességnek azon az útján, ami sem az egyiké, sem a másiké, hanem egy „közös út”.

– Gondolkodjunk el azon, hogy amikor valaki mond valamit nekünk, akkor tényleg azt akarjuk-e meghallani, amit a másik fél közölni akart, vagy úgy értelmezzük, ahogyan mi gondoljuk. S ha negatív az értelmezés, ellenséges megjegyzésnek címkézzük még azt is, amit eredetileg nem annak szántak.

– Az összeütközések egy jelentős része szimpla félreértésekből adódik, eleve úgy gondoljuk, hogy a másik fölénk akar kerekedni a vitában, és máris ellentámadásba lendülünk, miközben lehet, hogy meg sem történt, el sem hangzott semmi rossz, sértő rólunk, de feltételezzük a rossz szándékot.

– Az lenne az ideális, ha a nagy viták és veszekedések előtt tisztáznánk, ki hogyan gondolta és értelmezte a történteket, egyből ki is derülne, meg tudom-e érteni a másikat. Bizony számtalan esetben félreérthetetlen a támadás, a gúny, ilyenkor tisztességesebb felvállalni, mint meghátrálni utólag, ha valóban oda akartunk szúrni a másiknak – tárta felé a pszichológus a konfliktushelyzetek gyökerét.

Végezetül azzal a gondolattal zárta: – Általában az cipeli magával a feszültséget, aki úgy gondolja, hogy csak neki lehet igaza, aki túllép a konfliktusokon, hamarabb megbékél. Más kérdés, hogy előbb a fejében születik meg a döntés erről, vagy előbb a lelkében engedi el a problémát, mert nagyon sokan eldöntik, hogy kibékülnek, de a bennük tomboló érzelmi vihar csak később csendesedik el.

A mindennapokban a munkahelyeken, a családi életben jelen vannak és kiküszöbölhetetlenek a konfliktusok, de mindenkiben ott motoszkál az igény, hogy legyen az évnek legalább egy olyan időszaka, amikor el lehet csendesedni, és átgondolni kapcsolati hibáinkat is, és többet lenni azokkal, akikre egyébként máskor nincs elég időnk.

KO