Kazahsztánba vágyik a kamionos hölgy

Meglehetősen szokatlan látvány, ha egy hölgy ül a kamion volánjánál. Ráadásul nemhogy nem teher neki a nehéz rakomány szállítása, hanem a régi vágyának beteljesülése.

Édesanyai örökség

– Már kis koromban is jobban érdekeltek az autók, mint a Barbie babák – árulta el a nagykállói Haklik Melinda, akit nem pusztán csak azért bámulnak meg, mert vezető beosztásban ül a kormánynál. – Édesanyám is hasonlóan „fiús” beállítottságú volt: sokat motorozott, és meg is tudta javítani a Trabantját lány korában.

Szóval volt kitől örökölnöm ezt a mechanikai mentalitást. Édesapám mezőgazdasággal foglalkozik jelenleg, korábban a fuvarozásban is dolgozott. Minden tudást igyekeztem átvenni tőle, a gépjárművek vezetését és karbantartását egyaránt. Menet közben eldöntöttem, hogy autószerelő vagy kamionsofőr leszek.

A gimnáziumban idegen nyelv–környezetvédelem szakon végzett, aztán kétéves autószerelő-iskolát járt ki, majd egy egyéves autótechnikusi kurzus következett.

Autószerelőként dolgoztam pár évet, amikor egy motorbaleset mindent megváltoztatott.

Öt éve voltam annak a szenvedő alanya, és annak következtében eltávolították az egyik vesémet, a lépemet, az egyik karom pedig két helyen eltört. A sérülések miatt már nem tudtam ellátni a napi nyolc-, néha attól is több órás nehéz szerelői fizikai munkát.

Akkor jött a B terv, a kamionos jogosítvány megszerzése – adott magyarázatot arra Melinda, hogy miként váltott át a szerelésről a vezetésre.

Ő a Kisfőnök

– Sajnos, édesanyám már nincs velünk, de tudom, hogy onnan fentről büszkén néz le rám! Édesapám kicsit nehezen fogadta el, hogy férfias szakmákba vágok bele, ami érthető, hiszen nem éppen megszokott, hogy az átlagember egy szem lánya egy 40 tonnás kamionnal indul el. A barátnőim mindig támogattak, ahogy ők mondják, „azt kell csinálni, amit szeretünk” – és milyen igazuk van.

Haklik Melindát Kisfőnöknek hívják, becézik olyanok is, akik nem tudják ennek az eredetét.

– Volt egy mezőgazdasági gépszerelőnk, Pista bácsi, ő hívott így, amikor adogattam neki a szerszámokat. Aztán valahogy rajtam maradt az elnevezés – rántotta le a leplet a „kisfőnöki rangról”.

– Soha nem tudtam magam elképzelni egy iroda falai között. Mindig érdekelt, mi hogyan működik. Az sem volt gond, ha a könyökömig olajos voltam. Örömmel végeztem a változatos munkámat, mert mindennap más hibát kellett megtalálni és megoldani.

Melinda 2006-ban elvégzett egy modelliskolát.

Több divatbemutatón és szépségversenyen is részt vett.

Noha a képzeletbeli dobogó legfelső fokára nem állt, ám sok egyéb díjat hozott el.

– Ahhoz, hogy elfogadjanak, minden egyes nap küzdeni kellett szerelőként is. Sofőrként sem volt egyszerű, hiszen amikor a Gégény Transnál újoncként kezdtem, kellett egy hónap, amire belátták a kollégák, hogy ugyanúgy el tudom végezni a munkát, mint bármelyik férfi. Viszonylag hamar elfogadtak, ha szükség van rá, segítenek.

– Megdöbbennek az emberek, amikor megemlítem a foglalkozásomat. Sokan el sem hiszik. Van, akinek tetszik, van, akinek nem. Előfordul, hogy lekezelően viselkednek velem, vagy próbára akarnak tenni, hogy ténylegesen van-e érzékem egy 17 méteres szerelvénnyel tolatni.

Jelenleg főállásban belföldes kamionsofőr vagyok, azonban szeretnék kamionnal egyszer egyedül eljutni Kazahsztánba.

Ladányi Tóth Lajos

[email protected]

Fontos neki a nőiesség

– A nőies dolgok is ugyanúgy érdekelnek, mint a kamionozás. Például járok körmöshöz. Bár műkörmöm nincs, de egy géllakkra mindig beugrok. Fontos számomra a nőiesség. Sminkelni is szeretek. Gondolkodtam azon, hogy elvégeznék egy ezzel kapcsolatos iskolát a későbbiekben. Nagyon szeretek sütni és főzni is – árulta el Haklik Melinda.