Kolumbia magas hegyeiben pedálozott

Két tárgy határozza meg a Nyíregyházán élő Susla Vince középiskolás diák életét: a kerékpár és a kürt. A kétkerekű jármű a szabadidős elfoglaltságot és a sportversenyeket jelenti a számára, míg a kürt a leendő hivatásának hangszere, ugyanis egyszer majd kürtművész szeretne lenni a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium zeneművészeti tagozatán tanuló 9. osztályos növendék.

A közelmúltban lehetősége nyílt arra, hogy Kolumbiában tölthessen el két és fél hónapot kerékpározással és versenyzéssel, s természetesen megmutathatta zenei felkészültségét is.

Más jellegű edzések

– A Nyíregyházán élő kolumbiai üzletember, Fabian Gonza­lez – aki maga is nagy foci- és kerékpárverseny-rajongó – vetette fel, mi lenne, ha elutaznék a szülőhazájába kerékpár­edzésekre, hiszen a magas hegyek miatt teljesen más jellegűek az edzések és a versenyek, rövid idő alatt is sokat lehet ott fejlődni, erősödni.

Meg lehet tanulni például az erő beosztását, valamint a hegyről lefelé jövet a kanyarok bevételét – magyarázta a 15 esztendős diák, aki végül

egy 2600 méter magasan fekvő településen, Tunjában tölthette el a két és fél hónapot.

Ebben a városban él és edzőként dolgozik Fabian Gonzalez egyik volt osztálytársa, aki néhány videófelvétel és fénykép megtekintése után elvállalta a magyar fiatal edzését. Végül aztán ketten, Quintiliano Rivera és Jaime Morales foglalkoztak a nyíregyházi diákkal, míg szállást az Amado házaspár adott az NYKSE sportolójának.

Szerény körülmények között

– Az akklimatizáció nem volt nehéz, könnyen ment a levegővétel, így a megérkezésem után az ötödik napon elmentem a vendéglátóim szerint egy laza edzésre, ami valójában igen megerőltető volt a számomra. A második edzés után be is lázasodtam, így egy napot kihagytam, de utána kéthetes kemény edzés következett.

Kezdetben tőlem pár évvel fiatalabb gyermekekkel versenyeztem a gyors leterhelés miatt, majd az említett kéthetes keményebb edzés után már korombeli srácokkal versenyeztem, s fel tudtam venni velük a tempót.

– Mint Dél-Amerikában oly sok helyen, ebben a kolumbiai városban is szerény körülmények között élnek az emberek, illetve edzenek a fiatalok. Kaptam használatra egy kerékpárt, amit alsó kategóriásnak lehetett minősíteni – folytatta Vince, aki kitért arra is, mit kapott az edzésektől a külföldön töltött időszak alatt.

Lazaság és pontosság

– Emelkedett a tűrőképességem határa, növekedett a fájdalomküszöböm. Sok versenyzővel találkoztam, akiktől szintén sokat tanultam, ugyanis teljesen más a mentalitásuk, mindenhez pozitívan álltak. Van bennük egy bizonyos lazaság, de ha munkáról van szó, pontosak és precízek.

– Megtanultam tőlük, hogy a lazaság és a pontosság, a lezserkedés és a precizitás nem zárja ki egymást, a két ellentétesnek tűnő fogalom jól megfér egymás mellett. A hegyvidéki edzésekre és versenyekre külön technikát kellett megtanulnom, s fontos volt az is, hogy jól osszam be az erőmet.

Már a Tokaji-hegyen is féltem, amikor lefelé kellett jönnöm, el lehet akkor képzelni, mit éreztem Kolumbia háromezer méter magas hegyei között kezdetben

– mesélte Vince, aki a Kodály Zoltán Általános Iskola második osztályos diákjaként kezdett kürtöt tanulni a Vikár Sándor Zeneiskolában.

Egyedül a nagyvilágban

– Kolumbiában is zenélhettem egy zenekarban, valamint egy nemzeti ünnep keretében két fellépésen is részt vettem. A házigazdáimmal, Germannal és Alcirával, valamint a kolumbiai fiatalokkal kezdetben angolul beszélgettem, de aztán sikerült megtanulnom több spanyol szót is.

Nagy kihívást jelentett a számomra, hogy egyedül utaztam ki Kolumbiába, majd aztán haza, ráadásul

a családomtól még soha nem voltam ennyire messze és ilyen sokáig távol.

– Tulajdonképpen az induláskor döbbentem rá, hogy mire is vállalkoztam, hogy egyedül elindulok a nagyvilágba. Aztán túltettem magam ezen a gondolaton, s szerencsére nem is volt semmi gond. Az elindulástól a hazaérkezésig minden szép emlékként marad meg bennem.

Elástak egy időkapszulát

– Természetesen tartom a kapcsolatot a velem együtt kerékpározó fiatalokkal, az edzőmmel, a házigazdáimmal, ugyanis szeretnék majd még egyszer visszamenni Kolumbiába. Egyébként volt egy helyi ünnepség, amelynek keretében elástak egy időkapszulát. Megkértek, hogy ebbe a kapszulába én is írjak egy levelet. Ezt ötven év múlva szeretnék kibontani, s arra az eseményre engem is meghívtak. Remélem, ott leszek… – tette hozzá befejezésül Vince, aki életcéljának a kürtölést tekinti, de a második helyen mindig ott lesz a kerékpározás is.

M. Magyar László