2020.03.22. 10:00
Ahol narancsból fonják a kerítést
Ésik Sándor világjáró sorozatának 161. részében Dél-Franciaországban járt.
Fotó: Ésik Sándor
Engem a mai napig elvarázsol a narancs, hiszen gyermekkoromban nagyon ritka csemegének számított – már amikor lehetett egyáltalán kapni.
A karácsonyfa alól mosolygott egy-egy, és a gerezdjeit igazságosan osztottuk el.
Elvarázsol ma is, amikor garmadában áll a bolt csemegeosztályán. A dél-franciaországi kis hegyi falu lakóinak ugyanúgy a hétköznapok része, mint mondjuk nálunk az alma, de azért húsvétkor – immár évtizedek óta – saját magukat is elvarázsolják a Narancsünneppel.
Hangulatos utcák
A település nem messze a Földközi-tengertől, magasan a Loup folyó fölött fekszik. A középkorból megmaradt, szépen restaurált házak, a szűk utcák nagyon hangulatosak önmagukban is.
A kövek szürkeségét a népszerű ünnepen a hihetetlen mennyiségű narancs vidám sárga színfoltjai élénkítik fel.
Narancsból fonják még kerítést is – állok meg fotózni a városháza előtt a Torony téren.
A gyermekek a terecske napos oldalán leborított narancshalomban játszanak, a felnőttek pedig pezsgő vásári hangulatban keresik fel az ételeket árusító vagy a kézműves holmikat éppen itt készítő mesterek standjait.
A kasztanyettás spanyol táncospárok, a gólyalábas mutatványosok szűnni nem akaró energiával teszik sodró lendületűvé mára az álmos városka életét. Délelőtt megvolt a narancsborverseny, ebéd utánra ütemezték a benevezett narancslekvárok minősítését.
A narancs körül forog minden. A vastag héj nehéz illata megüli a magas falak közé szorult utcákat, felüdülés megszagolni az éppen virágzó ágakat, amelyek a kerítés rácsai között bólogatnak, nekiütközve a fel-alá sétáló embereknek.
Emeli az ünnep színvonalát, hogy hű marad önmagához. Nem a „minden vásáron ugyanazt a bóvlit kínáló árusok” foglalják a helyet. A kosárfonó mestere a portékájának, a szemünk előtt kerekedik elénk vesszőiből a narancsszedő kosár. A narancshéjszárítmány pultjánál egy ügyes kezű férfi percenként megmutatja, hogyan lesz egyetlen elszakadásmentes csík a gömbölyű gyümölcs héjából. És már szárad is a kereten az eredmény.
Egy rendes vásárhoz illően Le Bar-sur-Loupban sem marad éhen a vendég.
Majdnem elfelejtettem: narancslekváros süteményekkel is lehet nevezni az erre a célra kreált kategóriában, de még a hentesnél is a főszereplővel találkozni. Az egyben sült malac szájában nem citrom, pláne nem alma van, naná, hogy narancs…
Nincs fárasztóbb, mint egy ilyen ünnepi alkalom sürgés-forgásában jönni-menni, nyakat forgatni, ínyencségeket kóstolgatni. Még szerencse, hogy a sokadalomtól csupán néhány lépésre, egy mellvédre kiülve meg lehet pihenni. Alattunk néhány száz méterre a Loup folyó szalagja, távolabb, a kékes köd mögött a tenger. Kezünkben pedig egy pohár frissen facsart narancs hűs leve.
KM