egészség

2020.04.07. 20:00

A betegség és az egészségünk fejben dől el

A külső környezeti hatásokat kivédve tudnánk a legtöbbet tenni az egészségünkért.

Hogyan őrizhetjük meg az egészségünket? Jelen helyzetben még a korábbinál is fokozottabban foglalkoztatja az embereket a kérdés. Az interneten böngészve sokféle választ találhatunk rá: sok testmozgással, helyes táplálkozással, a ­stressz elkerülésével, és hosszan sorolhatnák. Csakhogy létezik ettől egy egyszerűbb, összefoglaló válasz is.

Talán hallottuk korábban valahol, hogy a betegség és az egészség fejben dől el, de nem hittünk benne. Ám ha mindezt a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának dékánja, egyben docense, dr. Zsuga Judit állítja, akkor érdemes elgondolkodnunk rajta.

Az egyetemi docens nemrég Nyíregyházán tartott előadásában mutatta be a fenti állítást igazoló bizonyítékokat. Mint szavaiból kiderült, a nép­egészségügyért felelős intézmények jó ideje kutatják, milyen tényezők és azok milyen arányban határozzák meg az egészségi állapotunkat.

– Ha megnézzük az adatokat, meglepő eredményeket kapunk. Azt látjuk, hogy az egészségünk alakulása legnagyobb arányban a bennünket körülvevő és nagyon szerteágazó környezeti hatásoktól függ, utána a genetikai állományunk összetétele következik a maga 30 százalékával, és legkisebb arányban, mindössze 10 százalékban felelős az egészségünkért az egészségügy.

Pedig az utóbbiról folyton azt halljuk, hogy meg kell reformálni, és hogy az uniós ellátórendszerek átalakításával még számos új lehetőség kiaknázható. De a számok makacs dolgok.

– Szóval az egészségügyben az orvosok és az ápolók teszik a dolgukat. A genetikai állományunk pedig egy adomány, amivel nem tudunk mit kezdeni. Vannak családok, ahol mindenki magas kort ér meg, de nem mindenki ennyire szerencsés. Tudnunk kell viszont, hogy a genetikus és a környezeti hatások közötti interakció olyan variánsokat is létrehozhat, amelyek bizonyos kórképek kialakulása szempontjából meghatározóak – mutatott rá a leglényegesebbre.

Módosítsuk a környezetünket

– A népegészségügy egyre inkább az úgynevezett feno­típus-prevenció kutatására helyezte a hangsúlyt. Mindez azt jelenti, hogy bizonyos genotípusú egyénekre, illetve ezek rizikócsoportjára fokozottabban vigyázni kell, nehogy könnyen megbetegedjenek. – Ehhez azokat a környezeti tényezőket kell azonosítani, amelyek hatást gyakorolnak bizonyos fenotípusok (különféle környezeti hatásoknak kitett egyéni jelleg) kialakulására.

A megoldás pedig a prevenció (megelőzés): a környezet módosításával jótékony hatást gyakorolhatunk az egyed egészségére. A háttérből bennünket érő és befolyásoló környezeti tényezők sokfélék lehetnek: társas kapcsolatok, a valahová tartozás, viszonyunk a szabadidőhöz vagy bármilyen más magatartásbeli jellegzetességek, úgymint étkezés, a mozgás gyakorisága és minősége, kognitív (szellemi) erőfeszítést igénylő tevékenységek.

– Az evolúció hosszú útján sokáig nem volt alkalmunk elkényelmesedni, arra voltunk „huzalozva”, hogy ne legyünk mindig jóllakva, sokat mozogjunk, és kiszámíthatatlan körülmények között tudjunk fokozott teljesítményt nyújtani. Azonban az elmúlt 50-70 év másféle változásokat is hozott, például a világ egyre gyorsabb lett.

Nézzünk meg egy olimpiai gyakorlatot néhány évtized különbséggel, a teljesítménykülönbség szembetűnő. Ma úgy szól a jelszó: minél magasabbra és gyorsabban, amivel egyre kevésbé tud lépést tartani a több ezer éven át kialakult biológiai hozományunk.

Persze nem csupán az egyre nagyobb megterheléssel járó kórképek alakultak ki, hanem krónikus nem fertőző betegségek is – a kardiovaszkuláris, daganatos betegségek, a diabétesz, a krónikus légcsőgyulladásos megbetegedések –, ráadásul népbetegséggé lettek.

A hátterükben, a WHO által is azonosított pregnáns, úgynevezett egészség-magatartási tényezők állnak: dohányzás, egészségtelen életmód, a fizikai aktivitás hiánya és a túlzott mértékű túlfogyasztás. Az ilyen kórképek végkimenetele minden esetben előre látható.

A jutalmazás a fő mozgató

– De a külső környezet más módon is képes befolyásolni bennünket. Az állatvilághoz hasonlóan mi, emberek is a klasszikus pavlovi kondicionálás szerint működünk, egy idő után a semleges ingerek által kiváltott reflexválaszok már egy társított inger hatására is megjelennek. Mindez operáns pozicionálással – nem büntetéssel, hanem a jutalmazás növelésével – csak tovább fokozható.

A kettőt együtt nevezzük megerősítéses tanulásnak. Ilyenkor már csak a jutalom nagysága mozgat bennünket, és csak az érdekel, ebbe az állapotba hogyan jutunk el, nem pedig az, mikor. Az azonnali jutalom és örömforrás aktivizálja a test jelátviteléért felelős dopamintermelődést, de majmoknál kimutatták, hogy a váratlan jutalmazással kiváltott dopamintermelődés akár egy korábbi előrejelző ingerrel is kiváltható.

Ugyanígy igaz ránk, hogy vakok vagyunk a változásra, a külvilág apró ingereinek a megváltozását észre sem vesszük. Látjuk tehát, hogy az agyunk és a környezetünk is folyamatosan becsap minket.

Vannak megoldások

– Arra, hogy ezen változtatni tudjunk, ma már a pszichoterápián kívül többféle más módszer is létezik. A mindfulness terápia, vagyis a tudatos jelenlét módszere képes sikeresen megszabadítani a stressztől, és ilyenkor a reális felismerése még a jutalomnál is fontosabbá válik.

De hasonlóan jó módszer a sématerápia, amely során a visszatérő (maladaptív, vagyis rosszul alkalmazkodó) szülői vagy környezeti magatartásmintákat kognitív és érzelmi síkon is újragondolva a világmodellt vagyunk képesek újrakalibrálni – kínált terápiás megoldást is dr. Zsuga Judit.

Matyasovszki József

Ezek is érdekelhetik