Szabolcsbáka

2020.04.23. 17:30

Álomesküvő a vírus árnyékában

A vírus közbeszólt, mégis álomesküvőn kötötték össze az életüket.

A ma mindig biztos, a holnap viszont bizonytalan – a szabolcsbákai Kovács Hajnalka ennek jegyében éli az életét, a múltjából eredő bölcsesség pedig nemcsak a jelenét, de a jövőjét is meghatározza. Ez vezérelte akkor is, amikor a párjával együtt úgy döntöttek, hogy az április 25-ére tervezett esküvőjüket nem egy későbbi időpontra tolják, mint ahogy ezt szinte mindenki teszi ebben a helyzetben, hanem megtartják hamarabb.

Közel egy éve szervezték a lagzijukat, de a járvány közbeszólt, Hajniék pedig megpróbálták ebből is kihozni a maximumot. Azt mondja, az ő családja a legnehezebb helyzetekben teljesít a legjobban, és erre az elmúlt évek alatt többször is szükség volt.

Élete legszebb időszaka

– Amikor három évvel ezelőtt kiderült, hogy rákom van, lelkileg összetörtem, de édesanyám odakönyökölt mellém az asztalnál, és azt mondta: most összeszeded magad, és végigcsináljuk.

– Ha te megtörsz, megtörök én is, ám akkor anya nélkül marad a két testvéred, és feleség nélkül az édesapád – ezt szeretnéd? Ezt kérdezte, és mindez elég volt ahhoz, hogy attól a perctől pozitívan álljak a helyzethez, és rendíthetetlenül higgyek a gyógyulásban.

Úgy tekintettem a betegségre, mint egy jelre: azt mutatta meg, hogy addig rossz helyen, rosszul éltem az életem, a szervezetem így jelezte, hogy a lelkem nincs rendben, és változtatnom kell. Ráadásul aznap sodort össze az élet a férjemmel, amikor a harmadik kemoterápiát kaptam.

– A Facebook feldobta neki a bátyámat, és így engem is megtalált. Emlékeztem rá, mert több mint tíz évvel ezelőtt sokszor találkoztunk a vonaton középiskolába menet, de semmit sem tudtam róla.

– Elkezdtünk beszélgetni, és nem titkolóztam: tudta, hogy kezelésekre járok, hogy kihullott a hajam, és hogy próbálok küzdeni a mellékhatásokkal, de rövid idő után azt mondta: te boldogabb és szebb vagy betegen, mint én egészségesen. A barátnője lettem, és bár tudom, hogy ez nagyon furcsán hangzik, de a rák, a kemó és minden baj ellenére azok voltak életem addigi legszebb hónapjai. Azóta pedig mindent megkaptam, amire egy nő, egy ember vágyhat.

Hitt a gyógyulásban

– Végtelenül szerencsés vagyok, mert kiálltam a próbát, amit a sors rám mért, és meglett a jutalmam. Amikor kiderült a diagnózis, elkezdtem az okokat keresni, és feltettem a kérdést: miért én? Sokat beszélgettem a szabolcsbákai tiszteletes asszonnyal, aki később visszakérdezett: amikor jó történik veled, akkor is felteszed ezt a kérdést?

Fotók: Sinka Ádám

És igaza volt, a pozitív dolgokért hálásnak kell lenni, meg kell tanulni örülni minden apróságnak. Én a kezelések alatt reggelente úgy keltem fel, hogy elmondtam magamnak: tudom, hogy a daganat minden egyes nappal egy milliméterrel kisebb lesz – de hiába lett volna a kemó, ha nem hiszem el, hogy hatni fog. De elhittem, a negyedik után pedig eltűnt.

Óriási bulit csaptak

– A szeretteimet összehozta a baj, tökéletesen összedolgoztunk, akárcsak az esküvőn. Az eredeti dátum azért lett volna április 25., mert az az összeköltözésünk napja, de a járványügyi intézkedések miatt akkor biztosan nem tarthattuk volna meg úgy, ahogy elképzeltük. Szerettünk volna minél előbb összeházasodni, mert reggelente már úgy akartunk felébredni, mint férj és feleség, ezért előrehoztuk a dátumot. Számunkra ez volt az álomesküvő!

Igaz, hogy elromlott a porszívó, a turmixgép és a kávéfőző, a körmöm a konyhában, a sminkem pedig a szobában készült, de minden olyan volt, amilyennek egy lány az esküvőjét elképzeli.

– Mindenki azon dolgozott, hogy tökéletes legyen a mi nagy napunk, és olyan is lett. Az esküvőn heten voltunk, a lagzira eljött a barátnőm és a férje is: óriási bulit csaptunk.

– Anyukám sajnálkozott egy kicsit, hogy nem láthat engem mindenki menyasszonyi ruhában, de szerintem a kevesebb néha több, én nem bánkódtam ezen. Valóra váltak az álmaim, és bár nem volt sem hintó, sem tűzijáték, számomra ezek nem fontosak. Velem voltak a szeretteim, feleségül mehettem ahhoz a férfihoz, aki az életem szerelme – annak a napnak minden egyes pillanatát megéltem és nem felejtem el soha. Ennél többet senki sem kívánhat – mesélte lapunknak Hajni.

Száraz Ancsa

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában