Föld-napi fecskementés a Dankó Pista-iskolában

Intézményünkben minden évben megemlékezünk valamilyen formában áprilisban a Föld napjáról. Az ismert körülmények miatt az idei program másképp alakult, mint korábban, mégis sikerült emlékezetessé tenni e jeles napot a kisdiákok és tanáraik számára.

Az iskolai ügyeletben mindennap 8-9 gyerekkel „küzdünk” az online órák anyagaival, önálló munkáival a digitális oktatásban. Sok a feladat, a tanulnivaló, délutánonként viszont szánunk időt a kikapcsolódásra, a játékra is, például társasjátékozunk, pingpongozunk, kirakósozunk. A fiúk fociznak, a lányok is gyakran becsatlakoznak egy kis labdajátékba. Így történt ez az egyik délután is, amikor játék közben a gyerekek arra lettek figyelmesek, hogy valami mozog a fűben. Mikor közelebb mentek, meglepődve látták, hogy egy fecske az, és nem tud repülni.

Megsimogatták a fejét

Azonnal segíteni szerettek volna rajta, így szóltak nekünk, ügyeletes tanároknak (Radványi Diána, Rétháti Salamon, Papp-Földesi Ernőné és Dencs Enikő). Odamentünk, óvatosan felvettem, a gyerekek körülálltak. Megállapítottuk, hogy a fecske szárnya megsérült. A fiúk (Lakatos Levente, Módis Márk, Diczkó Dominik, Lakatos Dominik, Gincsai Bence, Berki Gergő) kerestek a madárnak egy kisebb dobozt, amiben hazavittem. A lányok (Molnár Blanka, Kovács-Móricz Petra) hoztak neki friss vizet, amiből sokat ivott, amikor már kicsit megnyugodott. Egy ideig a gyerekek csak csendben figyelték a kis molnárfecskét a kezemben, majd óvatosan mindenki megsimította a fejét, amit a védtelen kismadár szelíden tűrt.

A nap végén elindultam haza, kezemben a dobozba zárt fecskével, s útközben a közeli madármentők elérhetőségét kerestem. Tudtam, a fecske fogságban nem sokáig marad életben, szakértő kezekre van szüksége a túléléshez. Végül a Hortobágyi Nemzeti Park Madármentő Állomását értem el, nagyon segítőkészek voltak. Három óra múlva megérkezett az egyik kollégájuk. Megköszönte, hogy nem hagytuk a sorsára és biztonságba helyeztük a madarat, mert a molnárfecske ugyan nem veszélyeztetett faj, de évről évre rohamosan csökken a száma.

Ennek az időjárás is, de főleg az emberek tudatlansága, gondatlansága, felelőtlensége az oka. Sokan leverik a fészkeket a ház faláról, hogy ne piszkítsanak oda a madarak, pedig elég lenne csak egy furnérlappal alátámasztani, így a fészek is biztonságban lenne, és az emberek is háborítatlanul élhetnének az adott háznál. A szakértő megdicsérte a gyerekeket, akik bátrak és ügyesek voltak, valamint felelősségteljesen viselkedtek, mert manapság ez már nagyon ritka. Igazán nemes cselekedet volt a részükről a fecskementés, főleg a Föld napján!

Talán visszatér

Jó tanulást kívánt a diákoknak, valamint kitartást, sikeres munkát és tanévzárást a kollektívának ebben a nehéz időszakban. Felvette a kis dobozt, elköszönt, s a megmentett molnárfecskével együtt elindultak a nemzeti park felé. Ott megvizsgálták a madarat, amint meggyógyul a szárnya, szabadon engedik a Hortobágyon. Ki tudja, talán újra visszatér majd hozzánk...

- Dencs Enikő kollégiumi nevelőtanár, Biri -