Dámbikavadásszá avatták

Valamennyiünknek szükségünk van kikapcsolódásra, feltöltődésre. A mindennapi stressz, a pörgés és a feszültség után – szinte mint a sivatagban a fáradt vándor, aki a vizet szomjazza – mi úgy vágyakozunk a csendre, a nyugalomra, a békés hangulatra.

Nem véletlen, hogy oly sok rokonunk, barátunk és ismerősünk lesz szenvedélyes horgász vagy vadász. S az sem lehet véletlen, hogy a horgászok és vadászok között oly sok az orvos, hiszen jól tudjuk, milyen nyüzsgés van nap mint nap a rendelőintézetekben és a kórházakban, milyen megterhelő és fárasztó tud lenni az éjszakai ügyelet.

Hajnali találkozás

Dr. Zádori Zoltán, a Jósa András Oktatókórház főorvosa közel harminc éve Nimród követője. Járt már Afrikában is, 2005-ben Namíbia csodálatos állatvilágával ismerkedhetett meg közelebbről. Most egy év eleji, megyénkbeli vadászatának az élményeit osztotta meg szerkesztőségünkkel.

– A sokéves vadászbarátság megpecsételéseként Tündik Zoltán barátom hívott meg egy dámbikavadászatára már jóval korábban. Nem volt könnyű időpontot egyeztetni, de mivel február utolsó napján befejeződik a dámbika vadászata, végül február 22-ére tűztük ki a vadászat napját.

Azon a napon hajnalban találkoztam a Tiszaszalkai Vadgazdák Vadásztársaság hivatásos vadászával, Gál Imrével – emlékezett vissza a vadászatra dr. Zádori Zoltán.

– Gál Imre nem volt ismeretlen a számomra, hiszen a nevezetes napot megelőzően már három hétvégénket is cserkeléssel töltöttük a vadászterületen, azonban egyszer sem jártunk sikerrel, mivel a dámvadak már jó messziről észrevették terepjárónk közeledését, és villámgyorsan elinaltak előlünk.

Szépség és nehézség

– A vadászszezon végére az egyébként is óvatos dámbikák megtanulták, hogy a hangos zúgással közeledő autó nem sok jót jelent, így egyre kisebb volt a valószínűsége a sikeres vadászatnak.

Többször megpróbáltunk gyalogosan is a közelükbe férkőzni, azonban vagy a szélirány megváltozása, vagy egy talpunk alatt megreccsenő ág a szemfüles vadak figyelmét felkeltette, és villámgyorsan messzire szaladtak, ahová már gyalogosan nem tudtunk utánuk menni – utalt a vadászat nehézségeire és egyben a szépségeire a főorvos.

– Természetesen az együtt eltöltött idő alatt lehetőségünk volt megosztani egymással a vadászélményeinket is. Én közben megismerhettem azt a szép vadászterületet, ahol nemcsak dámbika, hanem gímszarvas, őz, no meg vaddisznó is szép számban található és lőhető nemcsak a gazdag nyugati, hanem a belföldi vadászok számára is elérhető árakon.

– A vadászatot megnehezítő tényezők mellett voltak segítő körülmények is. Nemcsak a hivatásos vadász szakismerete és rátermettsége volt meghatározó tényező, de sokat jelentett a vadásztársaság több tagjának a segítsége is, akik ugyancsak mindig kint voltak a vadászterületen, és a vadak mozgásáról folyamatosan telefonon informáltak bennünket.

Mindennek eredményeként a vadászat napján egy kis erdősáv takarásában immáron gyalogosan megközelíthettük azt a tisztást, ahol több dámvad, köztük három gyönyörű bika is legelészett. A lőállás elfoglalása után kísérőm kiválasztotta az elejtendő vadat, és engedélyt adott a lövés leadására.

A lövés sikeres volt, így fogadhattam a gratulációkat. Elszállítottuk a vadat a teríték elkészítésének a színhelyére, ahol engem is felavattak, ugyanis az elmúlt évtizedekben dámbikát még sohasem lőttem.

A későbbi trófeabírálat során a bírálóbizottságtól aranyérmes minősítést kapott az agancs, így a preparálást követően a trófea a vadásztrófeák dísze lesz lakásunkban.

Tervek a jövőre

– Hogy pontosan hol, azt még nem tudom, egyelőre még keresem a helyét a trófeák között. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki ehhez a vadászélményhez hozzásegített.

Köszönöm az élményeket elsősorban meghívómnak, Tündik Zoltán vadász barátomnak, illetve Gál Imre hivatásos vadásznak, valamint azoknak a vadászoknak is, akik az elejtésben segítettek és a terítéknél is az avatás részesei voltak.

Szeretnék később még visszatérni erre a vadászterületre, ugyanis egy gímbika elejtése is a terveim között szerepel, és remélem, hogy ebben is a segítségemre lesz Diána, a vadászat istennője – tette hozzá befejezésül dr. Zádori Zoltán.

M. Magyar László