Nagypapával és Betyár kutyával a magaslesen

A 70. születésnapját ünnepli május 17-én a Nyírbátorban élő Kovács Ferenc, aki hivatásos vadászként dolgozott a Nyírlugosi Állami Gazdaságnál, a Bogáti Vadásztársaságnál és a nyírbátori Báthori István Vadásztársaságnál is.

A három unokájával – Szondi Reginával és a Budapesten élő Vágó Zalánnal és Vágó Teklával – is megszerettette a természetet, a gyermekek az erdei kirándulásokról sok-sok élménnyel gazdagabban tértek haza.

A születésnapi évforduló alkalmából Szondi Regina írását adjuk közre:

„Az egyik nap kitaláltuk nagyapával, hogy elkísérem őt egy vadászatra a közeli erdőbe. A vadászatra velünk tartott papa hűséges kutyája, Betyár is. Amikor az erdőbe értünk, csodálkozva néztem a hatalmas fákat, éreztem az orromban a friss, tiszta levegő illatát. Egy pillanatra törpének éreztem magam az óriási fák között. A talajt avarszőnyeg borította, néhol pár gomba is kikandikált. Lágy szellő lengedezett, és biztos emiatt érzett valamit a levegőben Betyár, mert felderítő­útra indult.”

Őzek a távolban

„Betyár rövid szőrű magyar vizsla, nagyon mozgékony kutya, ám mégis könnyen tanítható. Papa rendszeresen foglalkozik vele. Megtanította magaslesre mászni, és ezt most be is bizonyította nekünk, mert felmászott a lesre, és mi követtük őt.

A lesen nagyapa kölcsönadta a távcsövét, s elém tárult a táj szépsége. Izgalmam fokozódott, amikor a messzelátóban őzek csoportjára lettünk figyelmesek. Papa elmagyarázta, hogy ezen a területen gyakran előfordulnak, mert itt őshonosak. A családjuk gidából, sutából és bakból áll. Számomra ez egy nagyon tanulságos kirándulás volt.”

KM