„Az apás rituálékról nem tudunk és nem is akarunk lemondani”

Az anyák napja párjaként az apaságot ünnepeljük június harmadik vasárnapján. Az apák szerepének fontosságát számos pszichológiai tanulmány igazolja, de nem kell tudományos kutatásokat folytatnunk ahhoz, hogy lássuk, ahol az apa biztos támasza és alappillére a családnak, ott kiegyensúlyozottak és boldogok a gyerekek. A nyíregyházi Hlatky Péter két kislány és két kisfiú apukája, s hamarosan megérkezik a családba az ötödik gyermek is. Mint azt lapunknak elmondta, felesége, Zsuzsa mindig is nagy családról álmodott. Amikor eldöntötték, hogy belevágnak, teljesen új irányt vett az élete, s egyik változás hozta magával a másikat. Sondor Gergő neve nem ismeretlen lapunk olvasói számára: tavaly karácsonykor mutattuk be a három kislányát egyedül nevelő édesapát, akinek gyakran vannak álmatlan éjszakái, de töretlen hittel és szeretettel neveli gyermekeit. Legnagyobb álmuk egy saját otthon, a nyíregyházi édesapa minden mást előteremt.

Hogy milyenek egy négygyermekes – két héten belül tovább-bővülő – család hétköznapjai, arról Hlatkyné Egyed Zsuzsanna blogjából, a Bagolyvárból képet kaphatunk. A humorral, öniróniával és rengeteg szeretettel írt bejegyzésekből kirajzolódik a nyíregyházi família olykor kaotikus, kicsit sem hétköznapi és rendkívül mozgalmas élete, melyben természetesen oroszlánrészt vállal az apa is.

Nehéz, egyben csodálatos

– Zsuzsi egyke, mi ketten voltunk testvérek az öcsémmel, de általában sokan voltak körülöttünk, hozzászoktunk a nyüzsgéshez. A feleségem mindig nagy családról álmodott, én is tudtam, hogy egyszer lesznek gyermekeim, de hogy mikor, arról fogalmam sem volt. Amikor aztán eldöntöttünk, hogy belevágunk, rövid idő alatt teljesen új irányt vett az életem, és egyik változás hozta magával a másikat – árulta el Péter. Egy éve voltak házasok, amikor megszületett az első gyermekük, majd szép sorban jöttek a kistesók. Luca most kilenc-, Julcsi hétéves, Nimród hamarosan betölti az ötöt, Andris két és fél esztendős, s napokon belül megérkezik harmadik kislányuk is.

– Szerencsére mindketten nagyon aktívak vagyunk, rengeteg az energiánk, amit a gyerekek le is kötnek. Persze vannak nehezebb napok, amikor elfáradunk mi is, ilyenkor több türelemre van szükség. Igyekszünk folyamatosan elfoglaltságot találni, programokat szervezni nekik, mert az senkinek sem jó, ha unatkoznak – jegyezte meg nevetve a 36 éves édesapa, aki munkája miatt sokat utazik, havonta legalább egy hetet külföldön tölt. Március 7-én jött haza Ausztriából, amit kéthetes önkéntes karantén követett, majd a pandémia miatt home office, egészen június elejéig.

– Ez volt az eddigi életünk egyik legnehezebb, egyben legcsodálatosabb időszaka, soha nem voltunk még ennyit együtt, ami látszik is a gyerekeken, teljesen másként viselkednek, mint azelőtt. Hiába négy különböző korosztály, azzal, hogy több időt töltöttek együtt, összenőttek. Luca a kistesói miatt gyerek tudott lenni, pedig lassan serdülni kezd, Julcsi élvezte, hogy itthon van Nimród, míg korábban a kezét is alig fogta meg az utcán, mert fiú. Ez volt a szép része. A lányok iszonyatos mennyiségű tananyagot kaptak online, amiben Zsuzsi segített nekik, míg én a szomszéd szobában dolgoztam. Eközben a srácok mindent elkövettek, hogy kő kövön ne maradjon a lakásban, szóval ilyen szempontból meg nehéz volt. Járvány nélkül is sok mindentől függ, hogyan alakul a napirendünk, de az apás rituálékról, mint az esti fürdetés vagy a meseolvasás, fektetés, nem tudunk és nem is akarunk lemondani, mert ezeket mindannyian nagyon élvezzük.

Mindenkire sor kerül

– Néha már rögeszmésen törekszünk arra, hogy mindannyian ugyanannyi figyelmet kapjanak – jegyezte meg Péter, s kérdésünkre, hogy ez hogyan oldható meg, elmondta: – Egyrészt meg kell tanulniuk, hogy a többiek ott vannak mellettük, nem kaphatnak mindent egyszerre és azonnal. Másrészt sokat beszélgetünk. Például vacsoránál mindenki feltesz egy kérdést, amit igyekszem megválaszolni, és ugyan vannak közbeszólások, tudják, hogy mindannyiukra sor kerül, senki nem marad ki. Vagy nagyon szeretnek éjszaka mellettünk lenni, pedig van külön szobájuk, ezért most kitaláltuk, hogy mielőtt megszületik a kistesójuk, egyesével velünk alhatnak. Néha csinálunk külön programokat, mondjuk Zsuzsi elviszi csak Julcsit bábszínházba vagy Andrist a játszótérre. Amikor a lányok elég idősek lettek, repülőre ültünk, Lucával Londonba, Julcsival Barcelonába utaztunk el kettesben, és lassan tervezhetem a Nimróddal közös utunkat is.

– Nem mondom, hogy néha nem nehéz, de el sem tudom képzelni az életem nélkülük.

Vannak álmatlan éjszakái

Tavaly karácsonykor mutattuk be a Sondor családot olvasóinknak, és a család fejét – a három kislányát egyedül nevelő Sondor Gergőt gondolkodás nélkül soroljuk a mintaapák sorába. Három éve áll helyt egyedül a lányok – az ősszel első osztályba induló Heni, a leendő harmados Cintia és az ötödikbe lépő Niki – nevelésében, töretlen hittel és energiával.

– Nem engedhetem meg magamnak, hogy elgyengüljek, de persze gyakran vannak álmatlan éjszakáim, hiszen mindent legalább két nappal előre kell megtervezni – mondja. Elképesztő, mekkora elszántsággal vág neki minden napjuknak: mos, főz, takarít, tanul a lányokkal, legutóbb Tokajba, Tarcalra, Sárospatakra kirándultak. A legnehezebb a gyerekek felügyeletét megoldani, és mivel a kicsi még mindig nagyon ragaszkodó, néha munkába is elviszi őket. Persze két napnál tovább nem is bírná nélkülük. A legnagyobb álmuk? Egy saját otthon, mert Gergő minden mást előteremt.

– Még jó, hogy kis gyerek kis gond, mert abba bele se merek gondolni, mi lesz majd, ha a nagylányos gondjaikkal nyaggatnak – teszi hozzá nevetve.

CsA, MJ