Csonkolt farokkal boldogan

Kutyapanziós ismerősöm szólt majd’ másfél éve, két egyéves vizslát adtak be hozzá, hátha érdekel.

Történetük nem túl derűs, gazdájuk elhunyt, amikor a kölykök három hónaposak voltak. Hetekig egy sötét ketrecben laktak, majd egy vadász fogadta be a két kölyköt, aztán továbbadta a panzióba a vizslákat, mert vadászatra alkalmatlannak bizonyultak, egyikük sem állta a vadat. Sokan megnézték már őket, senkinek sem kellettek.

A zenész emléke

Huszonhat éves kutyás múltam Ronnie-val kezdődött. A fajtát még nem tudtam, a nevet igen. Valamikor igencsak kedveltem a Rainbow együttest, amelynek Ronnie James Dio volt az énekese. A keresztnévhez már csak kutyát kellett találni. Felvetődött a magyar vizsla, a németjuhász és a collie. Miután ezek közül a németjuhász a legkezelhetőbb, egy kezdő kutyásnak ez volt való.

A magyar vizsláról azonban nem mondtam le, ezért amikor szólt az ismerősöm, úgy indultam útnak, ha megfelelünk egymásnak, akkor Diónak fogom hívni a kutyát ugyancsak a már tíz éve elhunyt énekes után, bármi is legyen a mostani neve.

A kennelben két vizsla volt. Az egyikük egy agilis, minden csatározásba rögtön beleálló kan volt, ami állandóan a központban akart lenni. Amikor kirontott a kennelből, rögtön hozzám futott, majd amikor az udvaron lévő többi kutya összekapott egy labdán, nyomban otthagyott. A másik egy félénk, visszahúzódó, a konfliktusokból kimenekülő kutya volt, ami óvatosan közeledett, a farkát gyámoltalanul csóválva. A farok végénél egy fekete szigetelőszalaggal körbetekert rész volt, a kennelben verte le, már csontig hatolt a seb. Megkérdeztem, mi a neve. A válasz ennyi volt: Dió. Abban a pillanatban eldőlt. Másnap érte mentem, az esti első sétánkon száz méter után a mezőn elengedtem a pórázról. Tíz méternél távolabb nem ment, folyamatosan figyelte, merre megyek. Azóta már nagyobb távokra is magamra hagy, de hívásra rögtön visszajön, hihetetlenül gyorsan tanul, szeret apportírozni, kérésre az ajándéknak szánt „zsákmányt gyönyörűen lerakja a lábam elé, legyen az papucs, labda.

Természetesen az első állatorvosi látogatás után ivartalanítással egybekötött farokműtét következett. Dióval azóta másfél évet töltöttünk együtt, és boldogsága azóta sem csökken.

Amire figyelni kell

A magyar vizsla egy igazi áldás, viszont aki ezt a fajtát akarja tartani, néhány dologra figyelnie kell: bár a vizsla valódi „kanapékutya”, lakásba mégsem való. Hatalmas a mozgásigénye, ha nem mozgatják le kellőképpen, akkor unatkozni kezd, és az sosem jó, mert utolérhetetlen a rágásban. S még egy fontos szempont: nagyon gazdifüggő, igényli a törődést.

JG