Erőt adó családi rituálék

A mögöttünk hagyott hónapokban le kellett mondanunk a családi összejövetelekről, ünnepségekről. Az életünkben vannak olyan mérföldkövek, melyek miatt érdemes kicsit lelassítanunk, hogy megéljük a pillanatot, hiszen egy újabb születésnap, egy ballagás, egy évforduló nem csupán közös családi időtöltés, hanem érzelmi többlettel rendelkező, rituális jellegű esemény. Az együtt töltött idő jelentőségéről és a családi rituálék szerepéről Kovács Robertina pszichológussal beszélgettünk.

Születésnap, kertészkedés

A rituálék a stabilitást biztosítják számunkra, és elősegítik azt is, hogy megküzdjünk a változásokkal, mint amilyen a veszélyhelyzet is volt a mögöttünk hagyott hónapokban. Kovács Robertina kiemelte, a családi rítusoknak különböző szintjei vannak: az első szintet az ünnepségek alkotják, amelyeket évente néhány alkalommal rendezünk meg, s általában mindenki hasonló módon tartja őket.

Idetartozik a karácsony vagy a húsvét, ez utóbbit a veszélyhelyzet miatt most a megszokottól eltérően ünnepeltük. A következők a hagyományok, amelyeknek már vannak egyéni jellemzőik, ebbe a körbe a születésnapok, névnapok, esetleg nyaralások tartoznak.

A harmadik szinten beszélhetünk a folyamatosan ismétlődő programokról, ez lehet a reggeli kávé, a közös étkezések, esti mese olvasása vagy akár közös kertészkedés – avatott be a rituálék rejtelmeibe a pszichológus, majd hozzátette, ezek nagyon fontosak számunkra, van saját helyük, idejük, s kitűnnek a hétköznapi tevékenységek közül.

Vissza a hagyományokhoz

A rituálék az elmúlt években jelentősen megváltoztak, erre remek példa a húsvét. Kovács Robertina szerint az egész napos tojásbeszerző körút és locsolkodás helyett sok család „menekülőre” fogja, elutazik a hosszú hétvégére, hogy ne kelljen a hosszas előkészületekkel bajlódni.

– A veszélyhelyzet miatt sokan rádöbbentek, mennyire fontos a család, ezért nagyon jót tehet a kapcsolatoknak, ha például húsvétkor visszatérünk a régi szokásokhoz: összeül a család, közösen tojást festenek, elkészítik a süteményeket – hívta fel a figyelmet a hagyományok fontosságára a pszichológus.

Bízzunk benne, hogy a veszélyhelyzet után is odafigyelnek majd a gyerekek és unokák az idős szülőkre és nagyszülőkre, mint ahogy ezt az elmúlt hónapokban tették.

– Most megtapasztalhattuk, milyen az, ha nem lehetünk együtt. Ha ezek után jobban értékeljük, s jobban megéljük az együtt töltött időt, érzelmileg is profitálhatunk a krí­zishelyzetből – zárta gondolatait Kovács Robertina.

MI