Rákaptunk a kattintásra

A fiatalok digitális eszközhasználatára vonatkozó felmérésekből tisztán kirajzolódik, hogy ma már tízből három óvodásnak van saját okoskészüléke, kamaszkorra tízből heten napi szinten hozzáférnek a digitális tartalmakhoz.

Ingerekre vágyva

Egy friss elemzésből az is kiderül, soha annyit nem neteztek gyerekeink, mint az elmúlt fél évben, beleértve a koronavírus-járvány miatti kényszerű távoktatást is, ami ugyancsak megnövelte a kép­ernyők előtt eltöltött órák számát.

– Hozzászoktak a virtuális ingerekhez, kapcsolatokhoz, amikről most ismét át kell állniuk a valóságra és keresni kell a személyes beszélgetéseket, a közösségi kapcsolatokat. Az egész internetmánia – sokaknál a beteges függés – onnan indul el, hogy a mai fiatalok között meglepően sokan magányosak. Egyesek kimondottan nem is keresik a társas kapcsolatokat. A karantén idején sokan be voltak zárva, és beleszoktak az egyedüllétbe. Éppen a kamaszok alaptermészetével ellentétes a bezártság­érzés – a gyerekek ugyanis ingerkeresők –, ezért „házon belül” tettek eleget kíváncsi természetüknek: bekapcsolták a laptopot, nyomkodták a telefont, és megtalálták az ingereket. Pontosabban: ingeráradatot, amivel utána nem tudnak mit kezdeni.

A virtuális világ az életünk része lett, azon keresztül kapcsolódunk egymáshoz, s bizony sok időnek kell eltelnie, amíg rájövünk: az „online társasági háló” a világ torz tükre, veszedelmes kelepce, a zaklatások előszobája

– sorolta Tullner Gabriella szakpszichológus, majd hozzátette, a járvány idején máshol nem tudtunk kapcsolatot tartani, így a nem kis kockázatokat rejtő terep villámgyorsan mindannyiunk találkozási pontjává vált.

– A számítógép innenső oldalán elszabadultak a fékek, egyre több fotót posztoltunk, ami köztudottan veszélyes, információk sokasága került ki az emberekről. Megmutattuk valós életterünket, s mivel az otthoni munkavégzéshez nem volt fontos utcai ruhába belebújni, olykor lengén öltözött emberek fotóiba botlottunk a hírfolyamban. Elindult a már megszokott őrült versengés, amiben szebbnek, jobbnak, menőbbnek akart mindenki látszani, és nem kizárólag csak a fiatalok – jegyezte meg a szakpszichológus, aki ördögi körnek nevezte az egész cselekvéssorozatot.

Ki ül a gép mögött?

– Az elmúlt időszakban új netes ismeretségek is születtek. Ezeket a kapcsolatokat kezeljük fenntartással, mert nem mindig az az ember ül a gép mögött, akit gondolunk. Könnyen kiadhatunk olyan információkat, fényképeket magunkról, amelyekkel később bárki visszaélhet, és észrevétlenül bántalmazások céltáblájává válhatunk.

A zaklatások áldozatai sok esetben csak később döbbennek rá, hogy kihasználták jóhiszeműségüket.

– Az első néhány furcsa, chatváltás még nem gyanús, és nem is tulajdonítanak nagy jelentőséget neki, majd egyre inkább megnő a veszélyérzet, a szorongási szint, és egyeseknél a zaklatás pánikszerű rosszullétekbe torkollik.

A hosszabb ideig fennálló zaklatások depressziós tüneteket is produkálhatnak – tudtuk meg a szakpszichológustól, aki szerint a legkárosabb, ha titkolják és magukban tartják a sértettek a bántalmakat. Fontos, hogy mihamarabb védelmet kapjon az áldozat, a család is közbeléphet. Súlyos esetekben értesíteni kell a rendőrséget. A lelki sebek gyógyításában a pszichológus segítségét kell kérni.

KO