Virtuális autizmus: már nem figyel ránk

Csillogó képernyő, villogó fények, hívogató hangok – régóta ismert, hogy az okoskütyük beszippantják a gyerekeket. Állítólag mire elérik a kétéves kort, már több mint 50 százalékuk könnyedén görgeti az okostelefont, sőt legtöbbjük meg is keresi rajta kedvenc meséjét.

Első hallásra nagyon ügyesek... Ám ha hozzátesszük, hogy sokan közülük napi 3–4 órát is eltöltenek a képernyők előtt (ebben benne van a tévézés is), inkább aggasztó a jelenség.

Egy 2018-ban megjelent kutatás kapcsán egyre többet hallani a virtuális autizmusról. Azoknál az egészen kicsi gyerekeknél figyelték meg a tüneteit, akik rendszeresen és sokat foglalatoskodnak a digitális eszközökkel ahelyett, hogy mozognának, játszanának.

A foglalkozásokon pótolják...

– A virtuális autizmus nem hivatalos fogalom – hívja fel a figyelmet Oláh Gabriella szakpszichológus.

– A jelenség mindössze tüneteiben hasonlít az autizmusra, és általában 2–3 éves korban figyelhető meg azoknál, akik extrém sok időt töltenek el az okoseszközökkel. Ezek a gyerekek – természetes ingerek hiányában – bizonyos területeken elmaradnak társaiktól a fejlődésben. Elsősorban a szociális kapcsolatokban, a társas készségek fejlődésében maradnak vissza. Passzívak, nem kezdeményeznek, feltűnően kerülik a szemkontaktust. Szegényesebb mimikahasználat jellemző rájuk, és kevésbé érdeklődnek a valódi környezetük iránt. Nem képesek szabályozni indulataikat, gyakran vannak dühkitöréseik. A nyelvi- és beszédfejlődésben is elmaradnak társaiktól, figyelmük, valamint koncentrációs készségük fejletlen – sorolta a jellemző problémákat a szakpszichológus.

Oláh Gabriella kiemelte: nem véletlen, hogy egyre több kisgyerek szorul korai fejlesztésre. Évről évre nő azoknak az óvodásoknak a száma, akiket mozgásos terápiákra hordanak, logopédusra van szükségük vagy akár pszichológusra is, mert a viselkedésük az „átlagostól eltérő”.

– A jelenség tehát valós probléma; bár a szakirodalom a számokat eltúlozza (egyes felmérések szerint az 1–3 éves gyerekek 80–90 százalékát érinti a virtuális autizmus – szerk.), fontos, hogy a szakemberek ne skatulyázzák be idő előtt a gyerekeket, ugyanis a diagnosztizált autizmus igen széles skálán mozog. A „virtuális autizmus” a túlzott digitális eszközhasználat számlájára írható, csökkentve a kütyüzés mennyiségét jelentősen javulhat a helyzet – tudtuk meg Oláh Gabriellától.

Sok esetben az a baj, hogy a szülők az okoseszközöket „fogadják fel” bébicsősznek, s noha csupán néhány percet szeretnének nyerni a házimunkára vagy saját magukra azzal, hogy az apróság kezébe adják a telefont, nem sejtik a súlyos következményeket.

– Az ideális az, amikor olyan környezetet alakít ki a gyerek köré a család, ahol természetes módon fejlődhetnek készségeik. Sokat mozoghatnak, játszhatnak, alkothatnak, érzékszervi tapasztalatokat gyűjthetnek

– summázta a megoldást a szakpszichológus.

KO