Az élet 220 felett

A legtöbben azért utaznak a Balatonhoz, hogy megmártózzanak a vizében, gyönyörködjenek a panorámában, és felfedezzék a part menti települések csodáit. Egyszóval azért, hogy a pihenésen kívül ne csináljanak semmit. Ehhez képest az ultrabalatonisták épp azért mennek, hogy ne pihenjenek: a tó szépségéből alig látnak valamit, dacolnak az emelkedőkkel, a nagy meleggel vagy épp az esővel, és a közel 222 kilométerrel. Kimondani is sok, nemhogy lefutni! Még csapatban csak-csak, de akik egyedül csinálják végig?! Nincsenek komoly díjak, a nevüket nem vésik márványtáblára, de ahogy a legtöbben, akiket a szenvedély hajt, nem is ezért csinálják. Önmagukért futnak, vagy a társaikért, és hogy bebizonyítsák maguknak: meg tudják csinálni. Futócipővel a lábukon edzik a testüket s egyben a lelküket, így előbbi fittebb, utóbbi erősebb lesz. Az igazi győzelem, az, hogy mindennek nem csak a futópályán veszik hasznát, de otthon, a munkában, a játszótéren – mindenütt, ahol a kitartás aranyat ér. Tehát mindig, mindenhol.