2020.11.30. 20:00
A sorrend: tördelni, bekapni, ropogtatni
Évtizedek óta a grillázskészítés rabja Róka Sándorné.
Róka Sándorné konyhájában az édességek már az ünnepet idézik | Fotó: Sipeki Péter
Fotó:
Tördelni, bekapni, rágni – ezekkel a szavakkal fogadott otthonában Róka Sándorné, miközben apró grillázsperecekkel kínált. A Tiszavasváriban élő hölgy gyógyszergyártóként kereste a kenyerét harminchárom éven át, de már több mint két évtizede a grillázskészítés tölti ki a napjai nagy részét.
A betegség döntött
– A kilencvenes években kaptam egy infarktust – mondja Róka Sándorné. – Akkor megfogadtam, ha élve hazamegyek a kórházból, megtanulom a grillázskészítést. Kovács Béláné volt a mesterem, aki akkor már népművész grillázskészítő volt. Korábban ő is az Alkaloidában dolgozott, hiszen akkoriban Tiszavasváriban nem volt olyan család, ahonnan legalább ketten nem ott kaptak munkát. Elmentem hozzá, szépen megmutatott és elmagyarázott mindent, aztán annyit mondott: most pedig sok kitartásra lesz szükséged! Igaza is lett, egy ideig rengeteg álmatlan éjszakát, sok könnycseppet, hólyagos ujjakat és fájdalmat hozott az ismerkedés az édességgel.
– Ennek már 23 éve, azóta ez a hobbim. Azt szokták mondani, az ember nyugdíjas koráig azt a munkát végzi, amivel a kenyerét keresi, utána meg azt, amit szeret is csinálni. Nekem már régóta az utóbbi az életem. Ez nem is igazi munka, hanem kikapcsolódás.
Céltalanul soha
Az alaprecept egyszerű: egy kiló cukrot megolvasztunk, abba mehet hatvan deka durvára vágott dió. Munka közben nagy óvatosságra van szükség, mert a cukor 140 fokon olvad, így az égésveszély mindig fennáll.
– Dióval szoktam leginkább dolgozni, de nagyon sok minden kerülhet a grillázsba, főként olajos magvak, tökmag, mák, mogyoró, mandula vagy akár kókuszreszelék – sorolja a tiszavasvári hölgy.
– Amikor 60-70 fokra lehűlt a massza, akkor mehet a táblára. Általában három milliméter vastagságúra nyújtom, és kezdődhet a formázás.
– Ami a legfontosabb, cél nélkül soha ne lássunk munkához. Először fejben legyen meg a terv, utána jöhet a megvalósítás. Egyszer még a nyíregyházi római katolikus templomot is megcsináltam grillázsból. Egy hétig tartott a munka, de előtte a felkészülés legalább egy hónapig. Elmentem a templomba, kívül-belül lefényképeztem mindent, aztán otthon kezdődött a méricskélés. Amikor mindent kiszámoltam, papírból legyártottam a sablonokat, és kezdődhetett a munka.
– Arra figyelni kell, hogy a grillázs formázás közben is változtatja az alakját, hűlés közben deformálódhat, és amikor vágom, a széleknél egy kicsit nyúlik az anyag. Amikor az elemek megvannak, kezdődhet a ragasztás, szintén olvadt cukorral.
Újra az iskolapadban
Róka Sándorné tíz évvel ezelőtt, 62 évesen szerzett cukrászvégzettséget Budapesten, a Dobos C. József Vendéglátóipari Szakképző Intézetben.
– Sokáig semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy újra az iskolapadba üljek. Aztán Sándor fiam azzal zárta le a vitát, hogy ő megajándékoz ezzel a tanfolyammal. Budapestre jártam iskolába hetente két alkalommal másfél éven keresztül.
Róka Sándorné leginkább a családnak és a barátoknak, közeli ismerősöknek készít grillázst.
– Az unokáim szinte sportot űznek abból, hogy küldik nekem interneten a képeket, hogy mama, ezt csináld meg, meg azt is. Esküvőkre, alkalmi ünnepségekre is szoktam vállalni a felkéréseket. Versenyekre is járok, szép eredményeim is vannak ezekről. Eddig 4 bronz-, 7 ezüstérem és két különdíj az eredmény. Engem a grillázskészítés pihentet és nyugtat igazán. Amikor elkészül egy-egy mű, és látom az ünnepelt arcán az örömet, az mindennel felér.
JG