Két és fél év az Omegával

„Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út / Gyengülnek lépteink, ­vállainkon túl nehéz a múlt / Földereng a pusztaságon túl az óceán / A víz szagát hozza már a szél / És égi jelt kapunk / Hogy zarándoklatunk ­véget ér” – énekelte az ­Omega együttes a Hajnali óceán című dalában. Sajnos, a zenei zarándoklat valóban véget ért immár az Omega együttes két legendás tagja számára, Benkő László orgonista és Mihály Tamás basszusgitáros az égi zenekarban játszik most már a szeretett hangszerén.

Jó időben volt jó helyen

A zenekar nem ismeretlen a nyíregyházi Minya Vivien számára, ugyanis közel két és fél éven keresztül vokalistaként szerepelt a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas együttes koncertjein.

– A Kőbányai Zenei Stúdió növendékeként énekeltem egy rendezvényen, s ott hallott meg Szekeres Tamás, aki második gitárosként tagja az Omegának. Megtetszett neki a produkcióm, s elhívott az együtteshez vokalistának. Tulajdonképpen jó időben voltam jó helyen, a stúdió pedig garanciát jelentett a tudásomra és a képességeimre – elevenítette fel lapunk érdeklődésére az együttessel végzett közös munka kezdeteit Vivien, aki a zenei alapokat a Nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában sajátította el, valamint hegedülni is tanult a Vikár Sándor Zeneiskolában.

Több mint ötvenezer néző

– Megvallom őszintén, nem ismertem 21 évesen az ­Omega munkásságát, mindössze egy-két dalt tudtam az együttes nevéhez kötni, ugyanis nekem teljesen más a zenei érdeklődésem. Vonzott azonban a szakmai kihívás, s tudtam, hogy sokat tanulhatok a tapasztalt és rutinos zenészektől. Egyébként már az Omega együttessel dolgoztam, amikor utólag kiderült, hogy édesanyám a zenekar szinte minden dalát ismeri. Természetesen aztán bepótoltam ezt a „hiányosságomat”, hiszen nagyon sokat szerepeltem az együttessel.

– Egész Európát bejártam a zenészekkel a velük eltöltött időszak alatt. Sohasem fogom elfelejteni, amikor Kolozsváron több mint 50 ezer néző előtt léptünk fel, nagyon felemelő érzés volt a számomra.

A nagy korkülönbség ellenére a zenészekkel összecsiszolódtam, befogadtak maguk közé.

– Nagyon sok időt töltöttünk együtt, a koncertek után rengeteget beszélgettünk. Amikor kiderült, hogy hegedülni is tudok, az éneklés mellett hangszeres zenészként is közreműködtem a fellépéseken, a zenekar tagjai nagyon örültek annak, hogy tudták velem színesíteni több dal hangszerelését, nem kellett zenészeket beszervezniük.

Alázattal közelített a zenéhez

– Benkő Lászlót nagyon imádtam, a legcukibb ember volt. Úgy ismertem meg, mint egy hatalmas szívű-lelkű zenészt, aki roppant szentimentális is. Nagyon sokat mesélt nekem a régi időkről, s a legapróbb emlékeken is meghatódott. Nyitott volt a világ dolgai iránt, közvetlen volt és megértő, nagyon szerettem.

– Oly sok évtizednyi munka után is alázattal közelített a zenéhez. Nem tudom még felfogni, hogy többet már nem találkozom vele. Távozása akkor fog tudatosulni bennem, amikor összefutok majd a zenésztársaival, s ő már nem lesz ott közöttük. Mihály Tamással nem dolgozhattam együtt, ő már befejezte addigra az aktív zenélést az együttessel, amikor odakerültem. Abban az időben az együttes basszusgitárosaként már Szöllössy Kata (Katy Zee) játszott.

Miviana a saját útját járja

– Nagyon szép emlékként marad meg bennem az ­Omegával eltöltött időszak. Én azóta jelképesen egy másik vonatra szálltam fel, ami párhuzamosan halad az ­Omegáéval, ugyanis Miviana néven építgetem a szólóénekesi karrieremet. Egy érzés azonban örökre változatlan marad: csodálom és tisztelem a zenészeket, hiszen egy hatalmas életművet építettek fel. Sokat tanultam tőlük, rengeteg tapasztalatot szereztem, s mindezt sosem felejtem el – tette hozzá befejezésül Minya Vivien.

Borítókép: Minya Vivien középen Kóbor János és Debreczeni Ferenc között | Fotó: Hola Gyula

MML