Szabolcs-Szatmár-Bereg

2021.02.26. 17:30

Leltárba vették a ragadozó madarakat

Megyénk szakemberei is részt vettek a közelmúltban megrendezett magyarországi „sas­szinkronban”.

MML

Stílszerűen úgy is fogalmazhatunk, hogy a sasokat „sasolták” sasszemmel a közelmúltban hazánkban és a Kárpát-medencében a szakemberek és az érdeklődő civilek, azonban feljegyzéseket készítettek még többek között a látott héjákról, karvalyokról, ölyvekről és sólymokról is. Az egyik januári hétvégén ugyanis három napon keresztül, péntektől vasárnapig 690 magyar, szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madártani szakember egy időben végzett megfigyelést a hazánkban és a térségében telelő sasokról és egyéb ragadozó madarakról.

Az idén a „sasszinkront” immár tizennyolcadik alkalommal szervezte meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve. A ragadozók számlálásában részt vett Habarics Béla, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartózó Nyírség-Szatmár-Bereg Tájegység vezetője is, akit erről a nem mindennapi munka titkairól kérdeztünk meg.

Árulkodnak az adatok

– A sasok megfigyelését, illetve számlálását egységes módszertan szerint végzik évek óta a szakemberek. Most is egy országos leltár készült, ami megmutatja a pillanatnyi helyzetet a madarakról, s így összehasonlíthatóvá, elemezhetővé válnak egy-egy év viszonylatában egy adott faj mennyiségi mutatói – magyarázta a szakember, aki 2003 óta a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, ugyanakkor civilként a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja is.

A 2021. évi 18. országos sasleltár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei eredményei: Rétisas: 9, szirti sas: 1, kékes rétihéja: 30, héja: 5, karvaly: 15, egerészölyv: 137, gatyás ölyv 17, vörös vércse: 9, vándorsólyom: 1

– A sasszinkron lényege, hogy ugyanazzal a módszerrel és ugyanabban az időben végezzük az egész ország területén a felméréseket, s az így kapott információk pedig nagyon sok mindent elárulnak. Ráadásul az adatok immár tizennyolc esztendőt ölelnek át, vagyis valóban hű képet kaphatunk a madarak szokásairól, telelési helyükről, létszámuk növekedéséről.

– Bár a megfigyelés neve sasszinkron, azonban más ragadozó madarak felmérését is elvégezzük ilyenkor, vagyis nemcsak a sasokat számoljuk, hanem más fajokat is. A leg­gyakoribb, amit egy laikus is gyakran megfigyel az autóutak mentén, a települések külterületén, az az egerészölyv, ami viszonylag nagy testű madár, de mégis kisebb a rétisasnál. Az egerészölyv mellett felmértük többek között a karvalyt, a kékes rétihéját, a gatyás ölyvet, a kis sólymot is – folytatta Habarics Béla, aki beavatott bennünket a sas­szinkron részleteibe is.

– Az nem baj, ha az egész megyét nem tudjuk egy ilyen vizsgálatkor teljesen lefedni, de az nagyon fontos, hogy pontosan tudjuk, a résztvevők hol gyűjtötték az adatokat. Megyénkben 10-15 személy vett most részt a madarak megfigyelésében. Ilyenkor mindenkinél van egy adatlap, s arra írja fel a legfontosabb információkat. Hazánk 2,5x2,5 kilométer nagyságú területekre, úgynevezett UTM-hálózatra van felosztva, s a megfigyelő beírja, hogy melyik négyzetben mennyi időn keresztül leste a madarak mozgását, s milyen fajokat látott, s belőlük hány darabot.

Mint a korábbi években, a szakemberek most is megfigyeltek megyénkben egerészölyvet, karvalyt és vörös vércsét | Archív fotók: Habarics Béla

– Nem jelent problémát, ha egy madár több szomszédos négyzetben is megjelenik, hiszen az észlelés időpontja más és más, ezért ki lehet mutatni, hogy abban az esetben egy ide-oda repülő példányról volt-e szó, vagy esetleg többről – magyarázta a szakember, aki elmesélte azt is, hogyan alakult a napja a januári monitoring vizsgálatkor.

Úton – reggeltől estig

– Mi, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság dolgozói a pénteki napon vettünk részt a munkálatokban. Az előző napokban koordinálási feladatom is volt Barna Péter kollégám segítségével, ugyanis a sas­szinkronban részt vevők útját kellett meghatároznunk. A „sas­szinkron” napján 7.30-kor indultam el Fehérgyarmatról, s bejártam a következő útvonalat: Jánkmajtis, Csegöld, Rozsály, Zajta, Garbolc, Nagyhódos, Csengersima, majd a Szamos déli oldalán érintettem Csengerújfalut, Urát, Tyukodot és Nagyecsedet.

– Természetesen ilyenkor jó szolgálatot tesz a távcső. Láttam többek között gatyás ölyvet, karvalyt, egerészölyvet, sőt még hét nagy őrgébicset is. Bár ez utóbbiak nem ragadozók, de megörültem nekik, mert hazánkban sokáig csak téli vendég volt ez a madár, de 2003 óta már fészkel is a mi vidékünkön. Kékes rétihéját több helyen is láttam, hímeket és tojókat egyaránt.

– Napnyugtakor még visszamentem Csegöld határába, hogy megfigyeljem a kékes rétihéját az éjszakai szálláshelyén, de most nem volt szerencsém, nem érkezett egy sem oda, ahol az előző hónapban többet is számoltam. Megfigyeltük azokat a rétisasokat is, amik megyénkben fészkelnek. Kedvező jel, hogy egyre több fiatal rétisas látható térségünkben. Ezek a madarak még nem ivarérettek, még nem fészkelnek, de reméljük, itt maradnak.

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában