vadászat

2021.03.06. 20:00

Vadat ejtettek mindketten

Zoltai László: „Nekem az erdő és a mező jelenti a mozit, a színházat, vagyis a kikapcsolódást, az élményt.”

MML

Az esti kijárási tilalom a horgászokra és a vadászokra is vonatkozik, így ennek figyelembevételével kell tervezniük a szabadidős programot, hiszen 20 órára mindenkinek haza kell érnie.

A közelmúltban ezt figyelembe véve ült ki a magaslesre Zoltai László, a Nyírbogát és Nyírgelse vadászait tömörítő Hoportyó Vadásztársaság tagja.

Lehetőség vendégek hívására

– Bár karácsony óta hosszabbodnak a nappalok, azon a januári napon még elég korán sötétedett, de szerencsére a frissen lehullott hó nagy segítséget jelentett mindazoknak, akik vállalták, hogy késő délutánra kiülnek a magaslesre. Az erdőt járva több helyen is láttam a szórókon a vaddisznók túrásait, ezért az egyik kezdő vadász barátomat, Varga Istvánt meghívtam vaddisznóvadászatra a nyírgelsei határba. Örömmel elfogadta a meghívást, ugyanis nem tagja egyik vadásztársaságnak sem, így csak akkor van vadászatra lehetősége, amikor meghívják vendégnek. A Hoportyó Vadásztársaság lehetőséget ad a tagjainak vendégek hívására egy évben többször is, én most egy ilyen lehetőséggel éltem – mesélte Zoltai László.

Verekedés, visítozás

– Kora délután, úgy negyed négy körül ültünk ki két külön lesre. A határban fehérbe borított táj fogadott bennünket, gyönyörű volt a természet. A vendégem magaslesére kísérőként felült Nagy József is. Együtt járnak horgászni, de József még soha nem volt vadászaton, ezért elkísérte István. Láttam néhány őzet, de más nem történt. Már sürvedni kezdett, amikor a vendégem magaslese felől hallottam egy dörrenést háromnegyed öthöz közeledve. Kis idő múlva hívott is István, hogy lőtt egy disznót. Gratuláltam neki a telefonon keresztül, s kérdeztem, milyen a disznó. Azt válaszolta, nem száll még le, megvárja majd, hogy odamenjek, s csak akkor nézi meg ő is közelebbről. Arra kértem, várjunk még egy kicsit, hiszen még az én magaslesem közelében is feltűnhet esetleg egy vad. Egy szarvas tarvadat szerettem volna elejteni, azért is ültünk ki korábban, hogy még világosban terítékre hozhassam, mert sötétben már nem lehet meglőni.

– Telt-múlt az idő, jöttek-mentek az őzikék, amikor azt hallom, hogy valahol a közelben verekednek a vaddisznók. Nem láttam az állatokat, de jól hallottam a visítozásukat. Nemsokára aztán fel is tűnt egy koca és hat süldő, akkor öt óra körül járt az idő. Először gyönyörködtem bennük, hiszen mindig különleges élmény megfigyelni a vadállatok különleges életét. Nekem az erdő és a mező jelenti a mozit, a színházat, vagyis a kikapcsolódást, az élményt. Bár már besötétedett, azonban jó hátteret nyújtott a hófehér táj, jól láttam mindegyiket. Kocát sohasem lövök meg, ha süldőkkel van, így aztán kinéztem a „legkisebbet”, ami 50 kilogramm körüli volt, s terítékre hoztam. A többiek a lövés zajára elszaladtak. Egy pillanatra megállt még egy másik süldő, de végül elengedtem, nem lőttem rá.

Felkérés mentornak

– Nagyon örültem, hogy mindketten ejtettünk el vaddisznót, mivel ritkán történik meg, hogy a vendég és a meghívó is sikerrel fejezi be a vadászatot. Megtiszteltetés nekem, hogy István engem kért fel mentorának, hogy tanítsam meg a vadászat minden titkára. A fiatal kora ellenére megfontolt vadász, többször is megnézi a vadat, mielőtt ráemelné a fegyvert. A sok ismeret mellé kell rutin és tapasztalat, segíteni fogom ebben is. István vadkana egyébként a mérlegen 125 kilogrammot nyomott.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában