Tizennégy kilós ponty is akadt már a horgára

Legyen bármilyen tevékenységről is szó, az első élmények mindig meghatározóak. Ez a megállapítás természetesen érvényes a horgászatra is, hiszen ha már az első alkalommal kapkodjuk ki gyermekként a sneciket, akkor újra és újra vágyunk arra, hogy ismét a parton lehessünk.

A Nagycserkeszhez tartozó Bájibokorban élő Polyák Andor ötéves lehetett, amikor egy ismerőse elvitte magával a Csobaji-holtágra, s a kapott spiccbottal megfogott 110 snecit, két nagyobb kárászt, valamint akasztott még sügért és dévérkeszeget is.

Segítség a rutinos horgásztól

– Az az első élmény valóban meghatározó volt az én számomra is, mert onnantól a vízpartra vágyakoztam mindig. Sajnos, Nagycserkesz határában nincsen horgásztó, Tiszavasvaváriba jártam a Kacsás-tóhoz horgászni. Édesanyám vitt el mindig, s ha nem tudott ott maradni velem, akkor vittük nagymamát is, aki szintén szeretett a vízparton lenni, s egyben felügyelt rám. Az idők folyamán az úszós készséget felváltotta a feederbot, s már nagyobb halakat is fogtam, például pontyot, csukát, harcsát – mesélte a 17 esztendős fiatalember.

– Mostanában a leggyakrabban az orosi bojlistónál szoktam horgászni. Mikor legelőször mentem oda, a tógazda, Hódi László leültetett Daru Sándor mellé, aki már több évtizedes tapasztalattal rendelkezett a horgászat terén. Sokat tanultam tőle, nagyon sokat segített nekem, az évek során – talán nem túlzás, ha azt mondom – barátság is kialakult közöttünk. A segítségének köszönhetően akkoriban már 8 kilogramm feletti pontyokat is fogtam, s hatalmas élményt jelentett a megakasztásuk, a fárasztásuk.

Újra és újra kitört az amur

Az egyéni rekordom jelenleg egy 14 kilogrammos ponty, amit a Verba Tanyán fogtam. Egy 4 kilogrammos csukát a Kacsa-tónál körforgóval pergetve akasztottam meg. Az eddig megfogott legnagyobb amurom 11,5 kilogrammos volt, s Oroson fogtam. Ez az amur azért marad felejthetetlen, mert annyira küzdött, hogy 45 percnél tovább kellett fárasztanom, mire ki tudtam emelni. Szinte fáradhatatlan volt, mindig újra és újra kitört, hatalmas élmény volt a megfogása – emlékezett vissza erre a különleges élményre Andor.

– Azért szeretem a horgászatot, mert mindig történik valamilyen emlékezetes dolog. Emlékszem olyan viharra, hogy a szomszédok sátrát a szél befújta a nádasba, nekünk is a kocsiban kellett menedéket találnunk. Egyébként az időjárás engem nem rettent vissza a horgászattól, esőben, szélben, hóban kész vagyok várni a halak kapását. Egyszer a lékhorgászatot is ki akartam próbálni, de azon a kemény télen a horgásztó zárva volt, amihez elmentem.

Lassan véget ér a tanév, kezdődik a nyári szünidő, biztosan több idő jut majd a horgászatra is – vetettük fel a nyíregyházi Bethlen Gábor Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola 11. osztályos diákjának.

– Bízom benne, hogy több időm jut a horgászatra, talán többnapos horgászatokon is részt tudok majd venni – válaszolta Andor.

Felkerültek a bakancslistára

– Több olyan álomtó is létezik hazánkban, ahol szeretném majd egyszer kipróbálni a tudásom. Ilyen például a Balaton, a tokaji Kovács-tó vagy a hatvani A Beton-tó. A távlati terveim között szerepelnek, de akár úgy is mondhatnám, hogy a bakancslistámra felkerültek Európa híres horgászvizei is, gondolok például a franciaországi Rainbow-tóra, a szlovéniai Bledi-tóra vagy a spanyol Ebro folyóra – tette hozzá befejezésül Polyák Andor.

MML