Anyák napi vásár

2021.04.30. 16:18

Zsurki ajándékbirodalom

Anyák napi vásárt tartottak a héten a határ menti településen.

JG

Balogh Emese és Kovács Erzsébet méltán büszkék az alkotásaikra

Fotó: Jernei Gábor

Mosolygós család lép ki a zsurki kézimunkaműhely ajtaján. Záhonyból érkeztek, mindegyikük kezében ajándéktárgy. A három napig tartó mini ajándékvásárra jöttek, hogy egyedi készítésű tárggyal lepjék meg az édesanyjukat, nagymamájukat.

A nagy ötlet

A kézimunkaműhely ötlete egy véletlennek volt köszönhető.

– Öt évvel ezelőtt a közfoglalkoztatási programon belül lehetőségünk volt varrógépek beszerzésére – emlékszik vissza a kezdetekre Pócsikné Vakula Ágnes, Zsurk polgármestere. – A varrógépekhez azonban kellettek volna varrónők is. Akkor költözött vissza a faluba Balogh Emese, akinek volt ilyen irányú képzettsége és hozzá csatlakozott Kovács Erzsébet, aki korábban dolgozott varrodában. El is kezdték a munkát, aztán valahogy megismerkedtek a papír ajándéktárgyak készítésével, és egy idő után teljesen erre indult el a történet, amit természetesen egyáltalán nem elleneztem.

Beleszerettek a papírba

Emese és Erzsébet készségesen kalauzol végig a birodalmukban, még azt is megmutatják, hogy kell papírpálcát készíteni, de a finomabb titkokat megőrzik.

– Nem a szakmai féltékenység miatt – mondja mosolyogva Erzsébet –, hanem azért, mert nem az a fontos, hogy milyen lépésekben készítjük ezeket az egyedi ajándékokat, hanem az, hogy tetsszen annak is, aki megvásárolja és annak is, akinek odaajándékozzák.

A papírfonás volt a kezdet, de mára már megrendelésre más tárgyakat is gyártanak.

– A manóházainkat nagyon szeretik a gyerekek, ha belépnek ide, mindegyikük azt szeretne – veszi át a szót Emese. – Vannak, akik kis ledes lámpákat is tesznek bele, így este elalváskor az ágy mellett a házikók ablakából sugárzik ki a meleg fény. Főleg kosarakat fonunk papírból, egy nap alatt ketten összesen húszat is elkészítünk, ha csak azzal foglalkozunk, de szívesen csinálunk kulcstartókat, esküvőkre ajándéktárgyakat.

Igazi sikertörténet lett a kósza ötletből.

– Egyre több a megrendelésünk – folytatja Emese. – Köszönhető annak, hogy gyakran járunk kiállításokra, vásárokra, ahol az emberek először el sem hiszik, hogy amit látnak, az mind papírból készült, hiszen vannak olyan alkotásaink, amelyek azt a hatást keltik, mintha kőből faragták volna. A mi munkánk is egyfajta újrahasznosítás.

– Inkább továbbgondolásnak mondanám – teszi hozzá Erzsébet. – Amit mások szemétnek szánnak, abban meglátjuk azt a szépséget, amit ki lehet hozni belőle. Fiatalabb koromban iparművésznek készültem, aztán másfelé vitt az élet, de végre megtaláltam azt, amit mindig is kerestem. Szerencsésnek tartom magam, mert minden apró kavicsban, fában meglátom azt, amit ki lehet belőle hozni. Az én agyam már erre állt rá. Ez, amit csinálok, számomra egyáltalán nem munka, hanem szerelem. Ezt másként nem lehet csinálni, csak úgy, ha a szívét és a lelkét is beleteszi az ember. Az pedig külön jó érzés, ha örömet okozhatok másoknak a munkámmal.

Lassan búcsúzni kell, mert az apró műhelyben kell a hely az érkező vásárlóknak, akik itt találják meg a megfelelő ajándékot anyák napjára. Kifelé ballagva Pócsikné Vakula Ágnes elmondja, nagyon büszke a kézimunkaműhely két dolgozójára.

– Lenyűgöző az a kreativitás és odaadás, amivel dolgoznak. Létrehoztak egy olyan értéket a településen, ami méltán viszi messzire Zsurk hírnevét.

JG

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában