Kapitális halszörny a horgon! Még a tógazdát is meglepte a mérete!

Egy horgász sem titkolja, hogy minél nagyobb hallal szeretné magát lefényképeztetni. Természetesen ezért tenni is kell. A horgásznak tudnia kell, hogy melyik horgásztóba dobja be a készséget, megfelelő erősségű bottal kell rendelkeznie, fontos a csali megválasztása is, s nem utolsósorban nagyon sok múlik a horgász türelmén. Ha mindez együtt van, akkor olyan élményben lehet részünk, mint amilyet a nyíregyházi Forosz Mihály élt át a napokban a demecseri Rober-tó horgásztavon.

Teltek-múltak az órák

– Tudatosan választottuk a Rober-tó bojlistavát, mert tudtuk, hogy nagy harcsák is tanyáznak benne. Többször horgásztunk már ott Berényi Imre barátommal, ismerjük a tavat. Tulajdonképpen április 20-án is ő hívott meg harcsahorgászatra – elevenítette fel lapunk érdeklődésére a kapitális harcsa megfogásának történetét Forosz Mihály.

– Délelőtt 11 óra körül értem ki, Imre addigra már megfogta azt a 70-80 dekagrammos dévérkeszeget, amit csalinak használtunk. Szándékosan ilyen nagy méretű csalihalat tűztünk a horogra, hiszen a nagyobb csalihalra nagyobb harcsa rabol. Olyan helyet kerestünk, hogy a bojlis horgászokat ne zavarjuk. Úgy fél egy körül lehetett, mire a készségek is a vízben voltak. Teltek-múltak az órák, de nem volt egy kapásunk sem. Mégsem nyúltunk a bothoz, hiszen láttuk, hogy jól dolgozik a csalihal.

– Este kilenc óra lehetett, amikor a spicc erősen meghajlott. Bevágtam, de nem éreztem semmit, mert a hal szemben úszott velem. Másodszor is bevágtam, de akkor sem éreztem még semmit. A harmadik bevágásnál éreztem, hogy ez bizony már nagyobb hal lesz, mint amiket eddig fogtam – folytatta az élménybeszámolót Forosz Mihály, aki egykoron Tuzsé­ron nőtt fel, s a barátaival sokat horgászott a Tiszánál, s a szenvedély szikrája azóta sem hunyt ki.

– Bizony, nagy erő kellett hozzá, hogy tartani bírjam. Közel harminc percig fárasztottam, közben Imre biztatott, hogy tartsak ki, nincs pihenés, majd mikor már a part közelében volt a harcsa, egy nagyobb merítővel kiemelte a partra. Azt tudtam, hogy vannak nagy harcsák a tóban, de az volt a hihetetlen a számomra, hogy közülük megfogtam egyet. Nem akartuk törni-gyötörni, ezért csak saccoltuk a súlyát: 80 kilogramm felett lehetett, a hossza pedig több volt két méternél. Ez eddigi életem legnagyobb hala, s valószínűleg sokáig az is marad. Az újság hasábjain is köszönöm Imrének a meghívást és a segítséget, Rátkai Ferenc tógazdának pedig a lehetőséget, hogy ilyen élményben lehetett részem.

S hogy mi lett a hallal? A kérdésre Rátkai Ferenc tógazda adta meg a választ.

Átkerült a nevelőtóba

– Tudtuk, hogy vannak benne nagy harcsák, már korábban is fogtak ki a horgászok a bojlistóból 40-50-60-70 kilogrammos harcsákat. Azt hittem, nekem már nem tud újat mutatni ez a tó, hát tudott. Van egy nevelde tavunk, amiben sok a ragadozó, található benne fekete sügér, süllő, harcsa, oda tettük be ezt a kapitális halat – mondta Rátkai Ferenc. – Ennek több oka is van. Egyrészt a bojlistavunkon gyakran vannak versenyek, s a résztvevők nem nagyon örülnének, ha pontyok helyett egy harcsával kellene bíbelődniük, másrészt úgy gondolom, jobb helyen lesz a neveldében, ott jobban talál magának eledelt is. A nevelőtavunk a pergetni szerető horgászokat várja, s talán a pergető horgászoknak is nagy élményt szerez majd a harcsa megfogása.

MML