Kudarcok után egy valóságos tavi szörnyet húzott a partra!

Javában tart már az idei horgászszezon, amit az is jelez, hogy folyamatosan kapunk tájékoztatást nagy fogásokról és különböző versenyekről. A Nyíregyházán élő Vass István tagja a Mysticat Team Modern Harcsázás csapatának, s egy április végi horgászatának élményeit megosztotta szerkesztőségünkkel is.

Kapitális halállomány

– Április utolsó napjaiban többnapos harcsafogó baráti találkozóra voltam hivatalos a Mysticat Team Modern Harcsázás csapatával a festői szépségű Diána és Zoltán horgásztó és pihenőparkba, ami a Dunántúlon, pontosabban Alcsútdobozon található – mesélte Vass István. – Egy nagyon igényes és kulturált 10 hektáros horgásztó, amit a horgászberkekben közismert Vogel Marci (VM Fishing) és családja üzemeltet a horgászok nagy örömére és elégedettségére, hiszen brutális a tó halállománya. Nem ritkák a vízben a 20 pluszos pontyok, valamint igazi ritkaság a 15 kilót is meghaladó fekete amur.

– A Mysticat Team Modern Harcsázás csapat tagjaként horgásztam az egyik stégről, a társam Haluska Pisti volt. Mellettünk szintén neves és tapasztalt harcsahorgászok foglalták el a helyeket, akik több helyről jöttek, például Budapestről, Győrből, sőt még az osztrák határ mellől is.

– Már kora délután fogták a többiek a kisebb-nagyobb bajszosokat, de nekem csak este fél 10 órakor csörrent meg a jelző. Bevágtam, de lemaradt a hal. Semmi gond, újrahúztuk a szereléket. Telihold volt az első két éjszaka, ami a mendemonda szerint nem kedvez a harcsa fogásának, de mint utólag kiderült, erre alaposan rácáfolt a csapat.

Bosszúság a parton

– Az éjszaka további része számomra csendesen telt, azonban hajnali fél 4 után nem sokkal ismét zörgött a bot végén a csengő. Erőteljes kapás volt, de ismét hal nélkül húztam ki a szereléket – folytatta az emlékek felidézését Vass István.

– Kezdett már bosszantani, hogy 2 kapás ellenére nem fogtam halat, s már nem is húztuk vissza a készséget a vízbe. Mivel csalihalat sem tudtam fogni, elindultam a többiekhez, hogy hátha tudok kuncsorogni egy felesleges csalihalat. A horgászok segítik egymást, az utolsó álláson volt egy kilós csalihal, azt szívesen nekem adták. Reggel 8 előtt nem sokkal ezt a csalihalat tűztem horogra, s behúztam a szereléket ugyanarra a helyre, ahonnan jött az első két kapás.

– Visszaértem a partra, egy cigit elszívtam, s már csörgött is a kapásjelző. Erőteljes volt a kapás, bevágtam, de ismét magányosan árválkodott a horog, vagyis gyakorlatilag behúzást követő 10 perc alatt újra elvitte a csalihalat. Talán mondanom sem kell, nagyon bosszantott az eredménytelenség, a nap hátralévő részében a botok csak a parton voltak, s elkezdtem csalihalakat fogni. Jöttek is a szebbnél szebb csalihalak, volt köztük kilós keszeg, de másfél kilós kárász is a horogra akadt. Délután öt óra körül kiválasztottam egy méretes csalit, új szereléket kötöttem, a horgokat is átcseréltem, és újra bevittük a szereléket. Az éjszaka csendesen telt, közben mellettem sorra fogták a szebbnél szebb halakat, 6 és 48 kilogramm között gyakorlatilag minden méret jött.

Örömittas ordítás a stégen

– Már pirkadt, amikor egyre nyugtalanabb lettem, hogy itt valami átok lehet rajtam: mindenki fogott már, csak én nem. Ahogy ezen töprengtem a parton, az úszó, ami a zsinór végén jelzőként szolgált, szép lassan eltűnt a víz alá, s már vagy 10-15 másodperc is eltelt, mire észrevettem: a botom egyre jobban hajlik a víz felé. Ekkor leszaladtam a stégre és bevágtam. Olyan elemi erővel érkezett a hal válasza, hogy még szinte lépnem kellett a víz felé, és kezdetét vette az őrült küzdelem. A felszerelés kiválóan állta a hal kirohanásait, tudtam, a bottal nem lesz probléma, s jó tízperces fárasztás után örömittasan ordíthattam a stégen egy nagyot, hiszen meglett a nem mindennapi zsákmány: a harcsa súlya 62 kilogramm, a hossza 205 centiméter volt. A fényképezés után a talán a tórekordot is elérő harcsa természetesen visszanyerte a szabadságát, még az sem szegte örömöm, hogy 5-6 percig kellett vele derékig állnom a 14 fokos vízben, mire újra erőre kapott és továbbúszott.

– Másnap reggel a sátorbontáskor megkeresett a tógazda, és elmondta, hogy mostantól az én harcsám jelenti a hivatalos tórekordot, s kedveskedett is egy kis ajándékkal. Erre a szép emlékre életem végéig emlékezni fogok.

MML