Mesélő minták, ősi szimbólumok

Tömegcikkek között élünk, ezért a ma embere vágyik az egyedi tárgyakra, melyek valakinek a gondolatvilágát, a tudását és kézügyességét dicsérik. Így válnak szerethetővé és foglalnak el hangsúlyos helyet ismét a 21. századi ember életterében a régi magyar parasztbútorok, faragott tárgyak, ácsolt technikával készült használati eszközök. Azon túl, hogy a mai trendi, egysíkúan leegyszerűsített minimál stílusú lakásokba üde színfoltot visznek a padlásról lekerülő renovált darabok, eszünkbe juttatják nagymamáinkat, dédapáinkat is. Az egyik ilyen ősi hagyaték a házasságkötés szimbóluma, a tulipános láda, amiben vitte kelengyéjét a menyasszony a férj házába. Díszítésüktől függetlenül elsősorban tárolóbútornak használták, s egy-egy tájegység népi motívumait viselik magukon a mai napig.

Zolnai Ildikó népi bútorfestő tulipános ládikói a székely hagyományokat őrzik. Az erdélyi születésű pedagógus szerint a festett bútorok mintakincse apáról fiúra maradt fenn, ahogyan magát a bútorkészítést is falusi asztalosmesterek hagyták hátra nemzedékről nemzedékre. Aki pedig mostanság érezne kedvet az alkotásra, népművészeti műhelyekben sajátíthatja el a kézművességnek eme ágát, s közben olyan értékeket fedezhet fel a régi világból, amelyeket aztán fontosnak tart továbbadni.

Archaikus virágözön

– Így vagyok ezzel én is, a mindennapjaimban igyekszem megélni a tradíciókban gazdag székely örökségem, és szeretném átadni gyerekeimnek, tanítványaimnak – mondja Ildikó, aki a hagyományok mögött rejlő lelki és szellemi tartalmakat is szívesen osztja meg másokkal. A Vajdaszentmihályi Néptánc- és Népzenetáborban ismerte meg a bútorfestés technikáját, idestova 20 éve, azóta ha teheti, mindennap leül festeni.

– Egy sérülés miatt nem táncolhattam ebben a bizonyos táborban, hasznos elfoglaltságként az egész hetet festéssel töltöttem, s végül beleszerettem. Hazatérve azonnal megterveztem a saját konyhabútorunkat, amely azóta is az erdélyi házunk ékessége – idézi fel.

– Annak idején a parasztemberek életének ritmusát a természet váltakozása határozta meg, ezért a régi motívumokból, jelrendszerből tudtak olvasni, értették, miről mesélnek a festett virágok, fák, madarak az őket körülvevő tárgyakon. Sajnos, a civilizáció elmosta ezt a tudásunkat, ma már kevesen ismerjük, hogy mit is jelentenek ezek az ősi szimbólumsorok. Gyerekként a családban sokat hallottam erről, s magam körül láttam is. Forgó rózsában macskaszem nézett rám a kredencünkről, ami az egyik óvó-védő jelkép. Mit is látunk, ha ránézünk ezekre a színes mintázatokra? Első pillantásra mindössze egy esztétikus virágcsokrot, azonban egy-egy kompozícióban minden formának van mondanivalója. Régen a virágornamentikába belefestették a családok életét: születést, szerelmet, gondviselést, elmúlást. Emberi jellemekre, életkorokra lehet következtetni a csokrok összhangjából, a növényfélékből. A tulipánok szirmain a női test kontúrjai, a termékenység jelenik meg, a szív és a tulipán együtt a szerelem üzenetét hordozza. A rózsa utalhat a napra, lehet óvó és termékenységvarázsló szerepe. A rozetta a teremtő erő, Isten jelölője, a gyöngyvirág a tisztaság, a szegfű a férfit ábrázoló szimbólum. A mintasorok iránya, hossza, az ívek formája a tárgy tulajdonosának személyes életéről mesélt – sorolja Ildikó, akinek munkáit népi bútorokon, tárgyakon és ékszereken keresztül ismerhetjük meg, és őt dicséri a mátészalkai Égigérő Közösségi Ház emeleti mellvédjét díszítő kazettasor is.

– A hagyományos motívumok jól alakíthatóak a mai kor elvárásaihoz, ezért kerülnek vissza a lakásokba a régi ládák, tálalók. Az ajándékba készített tárgyaknál pedig szeretem tudni, kinek szánják, hogy bele tudjam festeni a róla szóló személyes üzenetet. Mindig nagy alázattal ülök le dolgozni, egy kicsit terápiás tevékenység is nekem az alkotás, erőt merítek belőle. Három fiam van, egyikük autista, akit az átlagostól is több figyelemmel, szeretettel nevelünk.

– A Kálvin János Református Általános Iskolában tanítok, otthon a fiúkat nevelem, vezetem a háztartást, mindezeknek jól meg kell férniük egymással az életemben. Nálam nincsenek raktáron felhalmozott készletek megfestve, mert az teljes embert kívánna meg. Egyébként sem a kereskedés a mozgatórugója a munkáimnak.

Úgy gondolom, a művészet nem lehet öncélú; azt szeretném, hogy minél több emberhez jusson el az a kincs, ami a miénk.

KO

Borítókép: A népi mintáknak helyük van a mai lakberendezésben is, Házi áldás, igés táblák | Fotók: Zolnai Ildikó archívuma