Szepes vára, a Felvidék történelmének hiteles tanúja

Kell-e ennél barátságtalanabb fogadtatás egy ellenséges szándékkal érkező sereg számára? A Kárpát-medence legnagyobb műemlék erődítménye még a békés szándékkal érkező turistát is megállásra készteti az antik bronz ütegek előtt. Igaz, hogy magasan a tengerszint fölött emelkednek a falak, 360 fokban uralva a gyönyörű szepességi tájat, nekem mégis hajók úsznak be emlékeimbe. Kamaszkorom kalózhajói fekete-fehér filmeken. A hatalmas vitorlások oldalán szép sorban lecsapódnak az ajtók, ugyanilyen módon előtűnnek az ijesztő ágyútorkok, és elszabadul a pokol. Okádják a tüzet, törnek az árbocok, égnek a vitorlák, füst, láng közel és távol… Szepes várában is sok filmet forgattak.

IV. Béla királyunk országunkat újjáépítve a tatárjárás után a hadászati szempontokat tartotta a legfontosabbnak az erődök építésénél, ám ezek között a tekintélyt parancsoló látvány a messze jövendőben, azaz napjainkban díszletként is győzedelmesnek bizonyult.

Impozáns építmény

A vár mai ostromlói a turisták. A védők legfőbb gondja, hogy minél többet megmutassanak az impozáns építményből kívül és belül egyaránt. Nagyon barátságos helyen található a parkoló, nem messze a kaputól, pár perces emelkedőn kell csak felgyalogolni. A belépőjeggyel kapott ismertetőt átfutva már az első percekben szembesül a ténnyel a látogató, ide nem elég a mai délután, de még egy további vizit sem.

Megállít a hegy alatt elterülő Szepesváralja látványa, ellenkező oldalon a Tátra csúcsait lehet keresni a horizonton, az erődítmény felé fordulva pedig lehet elmélkedni azon, hogy a komplexum mely része milyen célokat szolgált. Az ágyúk a külső vár zöld mezején nézik a völgyet. Ez a terület a várvédő seregek táborhelye volt egykoron.

A belső vár falai lépcsőzetesen tornyosulnak egymás fölött. Azon történelmi időkben, amikor az ilyesfajta erődök kulcsszerepet játszottak a hadművészetben, nagy eséllyel bevehetetlennek bizonyultak. Ám nem mindig az ágyúk száma és a falak magassága számított. Aki hozzáolvas a vár történetéhez, regényes cselekről találhat adatokat, és olyan fordulatokról, amikor például egy császári generális az illemhely falon kívülre „közlekedő” résén keresztül menekült el.

Aki egy kis instant borzongásra vágyik, az keresse fel a kínzókamrákat! A nyújtószerkezet ha nem itt volna, és nem függene fölötte a korabeli rajzon a „használati utasítás”, első pillantásra nem okozna ijedtséget, no de a másodikra… Mit mondjak? Bármit bevallanék... Ehhez képest a vaskalicka maga a wellness. Végül itt van még egy szék is szegekkel kiverve, és még egy vasbilincs, ha valaki nem szeretne addig maradni, amíg az inkvizítor marasztalja. Érdekes, hogy egy-egy valamirevaló középkori várban nem volt elegendő egy tömlöc a rossz útra tévedt alakok számára, nem nélkülözhettek ilyen borzasztó és ennél is rettenetesebb eszközöket. A Kárpátok déli végén, Törcsváron láttam korábban egy gyűjteményt Drakula gróf hagyatékából. Nos, a spanyol inkvizíció módszereit is bevetették.

Restaurálásra váró szárny

Én azok közé tartozom, akik sértetlenül távoztak a rémségek múzeumából. Nem lehetett kétséges, hogy most érkezett el az ideje felmenni a torony tetején található kilátóba. A fényesre koptatott csigalépcső félhomálya egy kis időre még felidézte a lenti baljós hangulatot, de odafenn a látvány mindenért kárpótolt. Az a várkapitány, aki ide feljött, egy bő megyényi területen mindent látott, bármi bajra felkészülhetett. Az a turista, aki ide feljön, látja a Szepességet, szép zöldjével, hegyeivel, szelíd dombságaival. Látja alant a Poprádra vezető autópálya szalagját, Szepesváralja település ódon belvárosát, a torony alatt a vár még restaurálásra váró északi szárnyát, a Felvidék egy csodálatos darabját.