Tudja, hogy jól választott

Korunk zaklatott világában megnyugtató hatással van ránk egy olyan eredeti, egyedi, szeretettel teljes s azt befogadó és továbbadó személy, akinek szinte minden eszköz a birtokában van ahhoz, hogy példamutatásával alakítsa, formálja a környezetében élőket – esetünkben a fiatalabb nemzedéket, a diákjait.

Gyerekként a babáit tanította

A Fehérgyarmaton élő, hivatása magaslatán álló Gocs Miklósné Tünde tanárnő ilyen egyéniség, akit szeret és elismer a környezete, diákjai rajongása veszi körül. Dolgozik, teszi mindezt azzal a természetes egyszerűséggel, ami az életét is jellemzi, viszont pont ezért nagyszerű, s méltó is arra, hogy mindenki számára példakép legyen. Magáról így ír: „Fehérgyarmaton élek születésem óta. Annyi szeretetet kaptam gyerekkoromban, hogy talán ez irányított olyan pályára, ahol ezt az érzést továbbadhatom. Elsős koromban tanítottam a babáimat, később már az osztálytársaimat, és ezek után az is természetes volt számomra, hogy pedagógus leszek. Sikeres felvételi és jeles diploma után 1983-ban a nagyszekeresi általános iskolában kezdtem. A mai napig a szívem csücske ez a község, igazi tanulóiskola volt ez számomra. Egyedüli magyar szakosként szinte mindent kipróbálhattam: bemutató­órákat tartottam, versenyekre, kirándulásokra vittem a tanulóimat, ünnepi műsorokat, iskolaújságot, iskolarádiót szerkesztettünk. S itt ballagtattam le első osztályom tanulóit is, akiknek a nevét még mindig fejből tudom.”

Nem is kell ettől több

„1994-ben Fehérgyarmaton az akkori ipari iskola tanára lettem. Bár azóta az iskola neve többször változott (ma a Kisvárdai SZC Móricz Zsigmond Szakképző Iskola helyi intézménye), én a 27. tan­évemet töltöm itt. Aranyosak a gyerekek, mindenre nyitott az igazgatóm, segítőkész a tantestület. Jól összeszokott csapattal dolgozhatok, mindig számíthatunk egymásra. A tanulóink olyan hálával köszönik meg a törődést, az odafigyelést, hogy mindig van miből feltöltődnünk. Meggyőződésem, hogy rossz gyerek nincs, csak türelmetlen felnőtt. Ez alapján igyekszem végtelen türelemmel és szeretettel nevelni a rám bízott tanulókat. Ők pedig ezt érzik, s többszörösen vissza is adják mindezt. Egy-egy kedves levél, üzenet, hozzászólás, egy csak nekem íródott vers mindig megerősít abban, hogy majd negyven évvel ezelőtt jól választottam.

Főiskolás koromban orosz szakosként eljuthattam Örményországba. Az Ararát hegynél tett kiránduláskor megcsodálhattuk a hegycsúcsot, ahová a bibliai Noé kikötötte bárkáját. Az idegenvezető azt mondta, ez nagyon ritka jelenség, hiszen a csúcsa legtöbb esetben felhőbe burkolózik, de aki mégis meglátja, biztosan boldog ember lesz. Ez pontosan 40 éve történt, mégis gyakran eszembe jut, mert igaz. A teljességhez hozzátartozik, hogy mellettem áll egy társ, a párom, két drága gyermekem, tündér unokám, a legjobb testvér öcsém, s ehhez jön a munkám, amit szeretek is! S ha mindenki egészséges körülöttem, nem is kell ettől több!”

Találkozásunkkor sok elismerő sort, verset olvastam, melyeket tanítványai, illetve a szülők, ismerősei írtak neki, s melyekre nagyon büszke: „Többet érnek ezek bármilyen hivatalos elismerésnél” – vallja.