A törpék után megérkezett az óriás is

Törpeharcsákra horgászott a napokban Tiszalökön a Kenyérgyári-holtágnál a Nyírteleken élő Szabó István. Kapkodta ki a trágyagilisztára éhes kis ragadozókat, közben egy-két 50 dekagrammos dévérkeszeg is horogra akadt. Akkor azonban egy kicsit elkomorult az arca, amikor úgy érezte: a finomszerelékes készség végén egy jóval nagyobb hal ficánkol.

Sátoraljaújhelyen kezdődött

– Általában a töltésnél, a holtág város felőli oldalán a nagy fánál szoktam horgászni, ha még szabad az a hely. Jöttek szép sorjában a halak, amikor arra figyeltem fel, hogy olyan furcsán mozog az úszó. Pár perc múlva megemelkedett az úszó, majd megindult a hal. Bevágtam, és csak azt éreztem, hogy ez bizony nem kicsi.

– A finomszerelék miatt nagyon óvatosan kellett a parthoz húzni a halat, 3-4 perc is beletelt, mire ki tudtam emelni, s akkor megdöbbentem a dévérkeszeg méreteitől: 52 centiméter hosszú és 2,5 kg volt – elevenítette fel érdeklődésünkre a nem mindennapi hal megfogását Szabó István.

– Jó negyven éve horgászom, de még ekkora dévérkeszeget nem fogtam. Akkora volt, mint egy sütőlapát, ráadásul széles volt, vaskos. Valószínűleg akkor került a holtágba, amikor megáradt a Tisza, a folyóban korábban akasztottam már meg egy kilón felülieket.

A horgászattal még sátor­aljaújhelyi gyermekként ismerkedett meg Szabó István. Az édesapjával és a bátyjával gyakran ült a Bodrog és a Holt-Bodrog partján. Huszonkét évesen költözött Nyírtelekre, s a horgászat szenvedélye tovább élt benne.

Amikor letisztul a folyó...

– A környék vizein szoktam horgászni, például a János-tavon, a rakamazi morotván vagy a már említett Kenyérgyári-holtágon. Az eddig megfogott legnagyobb pontyom, ami 12,5 kilogrammot nyomott a mérlegen, a tokaji Kovács-tóhoz kötődik. A legnagyobb, 9,95 kilogrammos csukámat a tiszaeszlári holtágban fogtam – folytatta a Nyírteleki Horgász és Természetvédő Egyesület alapító elnöke.

– Igazából az határozza meg a horgászat helyszínét, hogy milyen halat szeretnék fogni. A János-tóban sok a rablóhal, pontyozni Rakamazon és Tiszalökön szoktam. Szeretem az élő Tiszát is, de a vízszint gyakori váltakozása miatt inkább csak augusztus végétől járok oda, amikor letisztul a folyó. Részt szoktam venni az egyesület emlék- és háziversenyein is, általában a középmezőnyben végzek. Igaz, olyankor számomra nem is annyira a hal a fontos, hanem a közösség és az emlékezés – tette hozzá befejezésül Szabó István.