Örömmel tér vissza hozzánk

Szinte már legendás a vadászok barátsága, rendszeresen meghívják egymást a vadászatokra – bárhol is éljenek hazánkban. Május elején Szegedről utazott el Tiszalökre őzbakvadászatra Gyuris Gábor, aki 2009 óta tagja a vadászok nagy táborának.

Kedvesen fogadják

– Rokonom a Tiszalökön élő Áfra Miklós, aki a rutin, a tapasztalat megszerzésében sokat segített, miután sikeresen vizsgáztam és megkaptam a vadászengedélyt. Kölcsönösen meghívjuk egymást, így minden évben igyekszem egy-két alkalommal elutazni Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Vadásztam már Tiszalök, Tiszadada és Tiszadob határában is. Egyaránt fűződnek élmények apróvad, őztarvad és őzbak vadászatához is – mesélte érdeklődésünkre Gyuris Gábor.

– A lakásomban közel tíz olyan őzbaktrófea látható, amiket Szabolcsban ejtettem el. Igaz, a feleségem egykoron úgy engedélyezte számomra a vadászatot, hogy egy trófea sem lóghat a falon, de már megbékélt a helyzettel, az agancsok egyre több helyet foglalnak el. Az idén május elején két barátommal, a Varró testvérekkel utaztam Tiszalökre. A vírushelyzet nem befolyásolta a döntésemet, mert én akkor is eljöttem ebbe a térségbe, amikor még a külföldi vendégvadászok is szabadon utazgathattak, hogy hazánkban hódoljanak a szenvedélyüknek. Egyszerűen szeretek ide visszatérni, mert magával a ragad a táj szépsége, megfog a Tisza közelsége és az emberek kedvessége. A házigazda tiszalöki Nimród Vadásztársaság tagjai is mindig nagyon jó szívvel és kedvesen fogadnak engem onnantól, hogy kezdő, botladozó vadász lettem.

Barátok és új ismeretek

– Azt vallom, ha az ember elejt egy vadat, akkor azt ejtse el szépen, a saját kezével zsigerelje ki, nyúzza meg és készítse el. Nyilván lassabban és ügyetlenebbül végzem mindezt, mint egy hivatásos vadász, de megcsinálom. A húst is feldolgozom, illetve ha úgy adódik, a feleségem is elkészíti a vadhúst: a közgazdász végzettsége mellett hobbiból elvégzett egy szakácsiskolát, és így a főzés-sütés nem okoz neki nehézséget – árult el családi titkokat Gyuris Gábor.

– Az igazság az, hogy nem vagyok nagy vadász, leginkább őzeket ejtek el. A Szeged melletti Domaszéki Földtulajdonosok Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság tagja vagyok három éve, a mi vadászterületünkön őz, vadnyúl, fácán, tőkésréce, balkáni gerle és örvös galamb vadászatára van lehetőség. A mozgalmas apróvadvadászatokat, valamint a cserkelést kedvelem a legjobban. Részt szoktam venni dúvadak apasztásában is, számomra izgalmas és kihívásokkal teli módszer a róka és sakál hívása csalisíppal.

Gyuris Gábor május elején Tiszalök, a két barátja Tiszadob határában vadászott. Mint elmondta, nem igazi trófeavadász, számára a trófea másodlagos. Minden vadászatban az élményeket és a cserkelés izgalmát keresi. Nagy kihívás számára úgy megközelíteni a vadat, hogy az ne vegye észre. Ugyanakkor szeret együtt lenni a vadászbarátokkal, valamint sok új ismeretre tesz szert az elhivatott és nagyon tapasztalt szakszemélyzetnek köszönhetően.

Remek apa-fia program

– Két napra érkeztem május elején. Már az első nap kimentem a határba kísérővadászommal, Kovács Lászlóval, de nem jártam sikerrel. Mezőgazdasági területeket és gyümölcsösöket barangoltunk be, s bár láttunk sok őzet, de egyrészt a legtöbb suta volt tavalyi gidával, másrészt az őzbakok még ígéretes fiatal példányok voltak. Megfigyeltünk néhány idősebb őzbakot is értékes trófeákkal, de azokat meg Diána nem nekem, hanem inkább a külföldi vendégvadászoknak szánta. A vadászatot nehezítette az is, hogy már magasra nőtt a repce. Másnap reggel öt óra után indultunk el, s most egy kaszálóra-legelőre mentünk. A kísérőm már egy általa ismert bakra hívta fel a figyelmemet. Az őz nem volt ijedős, úgy 200 méterig bevárt bennünket. Megnéztük, elbíráltuk, s mire felvettem a pozíciót, száz métert arrébb szökellt. Újra megközelítettük, felkészültem a lövésre, de a bak megint elugrott. Ezt megismételtük négyszer-ötször, mire sikerült terítékre hoznom. Becserkeltem volna, de a nyílt terepen arra nincs lehetőség – elevenítette fel a vadászatot a szegedi vendég.

– A nyáron az üzekedés idején szeretnék visszatérni a fiammal Tiszalökre. Fontosnak tartom, hogy a gyermekem is szeresse a természetet. Sajnos olyan világot élünk, amikor már a szobán belül megtalálják a gyerekek a számítógépek és az internet adta élményt, amit én nagyon veszélyesnek tartok. Így aztán minél gyakrabban igyekszem elvinni magammal fegyver nélküli kísérőként a vadászatokra, amit ő is egyre inkább remek apa-fia programnak tart.