Tókerülő tekerés Füredtől Füredig

Épp a napokban olvastam egy érdekes felvetést arról, hogy ha szigorúan csak gazdasági oldalról közelítünk a biciklisek felé, bizony, nem rózsás a helyzet. Nem veszünk autót sok millióért, nem tankolunk tízezrekért, nem gazdagítjuk sem a szervizeket, sem a kötelező biztosítással foglalkozókat.

Mert mi saját magunkat gazdagítjuk, mégpedig élményekkel. Ki kisebbel, ki nagyobbal – számunkra a Tisza-tó körbetekerése ez utóbbi kategória, még akkor is, ha a 67 kilométer leírva nem tűnik soknak. Nem is az, mégis hosszúnak tűntek az utolsó egyenesek...

Elég lesz csak Sarudig

Eltekertem már Tokajig és vissza, néha-néha a Tisza töltésén 20 kilométert biciklizek, de nem ez az általános, ettől függetlenül fel sem merült bennem, hogy a „nem tekerjük körbe a Tisza-tavat?” kérdésre nemmel válaszoljak.

Azt gondoltam, hogy ha nem bírom, legfeljebb visszafordulok, vagy többször megállok pihenni, végül máshogy alakult.

Majdnem dél volt, mire Tiszafüredre értünk, a kerékpáros centrum pedig nemcsak biciklikkel volt tele, de biciklisekkel is. Kétosztálynyi gyerek érkezett, amire láthatóan nem voltak felkészülve a kölcsönző munkatársai, így a tervezettnél később indultunk csak el.

Egyébként maga a hely ideális kiindulópont azoknak, akik autóval érkeznek, és helyben szeretnének kerékpárt bérelni, az épület pedig biciklis kilátópontként is funkcionál.

A nem gyors, de legalább kedves személyzet azt javasolta, hogy Sarudig menjünk, s ott forduljunk vissza: tapasztalataik szerint ez a 34 kilométer elég lesz nekünk ahhoz, hogy zárásra, azaz délután hatra visszaérjünk. Osztottunk, szoroztunk, s bólogattunk, igen, igaza van, elsőre nem kellene a teljes kört vállalni, elég lesz nekünk a fele. Persze, nem lett elég.

Tisza? Naná!

A tavat teljesen körbe lehet biciklizni, ráadásul alig van olyan szakasz, ahonnan ne lehetne látni a vizet. Az útvonal az EuroVelo 11 kerékpárút része, ami Norvégiától Görögországig szeli át Európát, és aminek utolsó etapjaként tavaly elkészült a Füredet Poroszlóval összekötő híd. Keresztirányban átszeli a tavat, s teljesen biztonságos, mert a bicikliseket szalagkorlát választja el az autóktól.

A közel hét kilométer alatt a tervezők több helyen is kilátó- és fotópontokat alakítottak ki, amiket mi is kihasználtunk, így remek képek készülhettek. A nézelődés közben észre sem vettük, de már jött is Poroszló, s végig a parton rengeteg horgász próbálta jobb belátásra bírni a halakat. Voltak, akik sátrat hoztak, másoknál a bogrács jelezte: ott főzik meg a vacsorát is.

Időseket, fiatalokat s kisgyerekes családokat is láttunk, akik élvezték a jó időt, a friss levegőt, a tó látványát. Mi pedig a tekerést. Bámultuk a vizet, gyönyörködtünk a madarakban, és mert az emelkedők nélküli terep nem igényelt túl nagy erőfeszítést, már ott is voltunk Sarudon. Vicces lett volna ilyen korán visszafordulni, nem is sokkal később pedig Tiszanánán találtuk magunkat. A legtöbb helyen az utolsó simításokat végezték a büfések, itt például a fűkaszák zaja törte meg a csendet, de annyira rendezett volt a part, és annyira vonzó a sok színes, fából készült napozóágy, hogy beiktattunk egy sörözős-limonádézós-jégkrémezős pihenőt.

Lógattuk a lábunkat a vízbe, és úgy döntöttünk, továbbmegyünk. Kiszámoltuk, hogy ha tartjuk a tempót, simán visszaérünk hatra úgy, hogy közben valahol ebédelünk is. Az a valahol Abádszalók lett, ahol táblák híján egy kicsit eltévedtünk, de előtte még megnéztük a kiskörei vízlépcsőt és a hozzá tartozó hallépcsőt – ez utóbbi Közép-Európa legnagyobb ökológiai folyosója. Közel 1400 méter hosszú csatornával kerüli meg a duzzasztóművet, így egész évben szabad vándorlási lehetőséget biztosít a halaknak a Tisza-tó és a vízlépcső alvízi folyószakasza között.

Limonádéval ünnepeltünk

Szóval miután rátaláltunk a helyes (bicikli)útra, Abádszalókon isteni sajtvariációkat ettünk, és egy akkora palacsintát, amivel duplaannyi kalóriát vettünk magunkhoz, mint amennyit letekertünk magunkról. Akkor még egy kicsit több mint húsz kilométer volt hátra, az időnk pedig csak fogyott, fogyott. A gáton kialakított, tökéletes minőségű kerékpárúton tekertünk, és amikor már azt hittem, hogy az egyenesek és kanyarulatok soha nem érnek véget, egyszer csak megérkeztünk. Öt percet késtünk, de megcsináltuk! Limonádéval ünnepeltünk, az örömünkhöz pedig több száz szúnyog is csatlakozott.

Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, de megérte! Akinek több ideje van, mint amennyi nekünk volt, kerekezés közben kipróbálhatja Sarudon az élményfalu vízre épített, felfújható akadálypályáját, a bátrabbak a Tisza-tó egyetlen mászóbázisán tehetik próbára magukat, de tanösvények, szigetek is várják az utazókat. Mi ezek nélkül is élveztük a kört, ezt a 67 kilométert pedig már senki sem veheti el tőlünk.

A Tisza-tó

Magyarország egyik legnépszerűbb tava, a Tisza-tó hazánk második legnagyobb állóvize a Balaton után. A Tisza-tó területe 127 négyzetkilométer, a legnagyobb hossza 27 kilométer, a legnagyobb szélessége 6 kilométer. Ez egy 1967–1973 között épült mesterséges tó, ami a vízhasznosítás miatt jött létre. A tavat körbefonja a kerékpárút, a part mentén hat szabadstrand található. A Tisza-tó vízi és növényvilága egyedülálló.