A szíve csücske a szőlő

– Mindjárt nyitom a kaput, csak először bezárom a kutyát – fogadott bennünket csütörtök délelőtt Juhász János, majd az udvar végébe kísérte a vehemensen ugató Májlót. Ennek köszönhetően a négylábú ütemes csaholása szépen lassan alábbhagyott, így nyugodtan tudtunk beszélgetni az újfehértói férfivel, akinek konyhakertje nemrégiben rangos elismerést kapott egy országos megmérettetésen.

Polgármesteri kíséret

– A család unszolására neveztük be konyhakertünket az Agrárminisztérium felhívására. A városi fordulóból jutottunk tovább az országos döntőbe, melynek eredményhirdetését kedden tartották meg Biatorbágyon. Dr. Hosszú József polgármester is elkísért bennünket a rendezvényre, ahol átvehettük a legszebb konyhakertért járó oklevelet – büszkélkedett a nyugdíjas férfi, majd körbevezetett bennünket takaros portájának udvarán.

A virágoskertet túlnyomórészt dáliák és leanderek díszítik, de itt található, az ekkor már egy óriási fenyőfa árnyékában hűsölő, Májló territóriuma is.

– Harmincegy éve, 1990-ben költöztünk ide, előtte itt egy szőlőskert terült el – árulta el az újfehértói kertbarát, aki aktív időszakában a SZÁÉV-nél dolgozott, majd 35 évet húzott le a nyíregyházi börtönben. No, nem kell semmi rosszra gondolni, Juhász János „csak” műszaki és karbantartási feladatokat látott el a büntetés-végrehajtási intézetben.

A konyhakertbe érve kissé zavartan kérdeztük újdonsült házigazdánkat, akkor most hova is lépjünk, a homokba mértani pontossággal meghúzott egyenes vonalak ugyanis arról árulkodtak, hogy itt nemrég felgereblyéztek.

– Jöjjön csak bátran, mindegy, hova lép! Az ismerőseim meg szokták kérdezni, hogy gyomirtózom-e a talajt, mire én azt válaszolom: egy frászt, csak alaposan felkapálok – mondta.

Annyit azért megjegyeztünk, az ismerősök kérdése annyiban jogosnak tűnik, hogy az ágyások közti részek tényleg olyan makulátlanul festenek, mintha egy szemöldökcsipesszel csipkedték volna ki onnan a dudvát és a fűszálakat.

Pannónia és kardinális

– Petrezselymet, sárgarépát, karalábét, zöldbabot, borsót, hagymát és uborkát ter­mesztek a konyhakertben, de itt vannak a gyümölcsfáim, úgy mint a sárga- és az őszibarack-, a körte-, a szilva-, a cseresznye-, a birsalma- és a meggyfák, de a szívem csücske mégis csak a szőlő. Vannak hagyományos fajtáim, úgy mint a Pannónia kincse vagy a kardinális, de mostanság új fajtákkal is próbálkozom, ezeket Ukrajnából szereztem be nemrégiben. Az asszony, mikor megtudta, hogy mennyibe kerültek, majdnem agyoncsapott... – mondta tréfásan Juhász János, aki eredeti szakmáját tekintve víz- és gázkészülék-szerelő, így nem okozott számára különösebb gondot, hogy saját öntözőrend­szert alakítson ki a kertben.

– Négy éve vagyok nyugdíjas, a legtöbb időt a ház körül töltöm, de szoktam járni úszni is. Egyéni vállalkozóként egy darabig még vállaltam kisebb-nagyobb munkákat, de az egy idő után már sok volt. Manapság a kert tölti be a mindennapjaimat, permetezek, gyomlálok, metszek, és ha kell, kacsolom, kötözöm vagy oltom a szőlőt – zárta a rögtönzött kertbemutatót Juhász János.