Nyíregyháza

2021.07.26. 07:00

Amerikai versenyen lett első a nyíregyházi zongorista

Bérczes Mihály ezzel a győzelemmel „jegyet váltott” a decemberi Év Művészei díjért folyó versenyre.

MJ

Bérczes Mihály a zongora előtt: bizonyítani kell!

Fotós: Bérczes Mihály archívuma

Amikor több mint öt évvel ezelőtt a zongora fiatal nyíregyházi szerelmesét, Bérczes Mihályt bemutattuk olvasóinknak, többször is hangsúlyozta: leginkább zongoratanárnak tartja magát, és nem zongoraművésznek. (Tanított is a megye számos zene- és alapfokú művészeti iskolájában, csak a közelmúltban szegődött el a Hajdú-Bihar megyei Ebesre, az ottani művészeti iskolába.) Ugyanakkor gyakran hallhatjuk őt különféle színpadokon, ahol saját bevallása szerint is jól érzi magát.

Már az egyik mestere azzal biztatta a fiatal egyetemistát, hogy koncertezzen, mert erős előadói képességekkel áldotta meg a sors. Érezte, bizonyítani kell, hiszen ezt várták tőle mindazok, akik hittek és hisznek benne: a tanárai, barátai, tanítványai. Mint mondta, a kora miatt – és mert későn kezdte – nagyszínpados előadóművész már aligha válhat belőle. Ám a kihívásoktól sem retten meg, ami néhány hete meg is hozta a gyümölcsét. Atlantában egy nemzetközi ifjúsági zenei versenyen a 27 évnél idősebb hangszeresek között az élen végzett.

Fontos a versenyzés

Az International Youth Music Competitions (IMCY) versenyén gyakorlatilag minden korosztálynak lehetőséget kínálnak a megmérettetésre, amihez ki se kell utazni az Államokba, hiszen a verseny online, Atlantai központtal. A jelentkezők – 51 országból 360-an indultak – saját zenei felvételt vagy felvételeket készítenek, és ezekkel neveznek időkorlát nélkül. Bérczes Mihály nyertes zongorajátékát (Frédéric Chopin: Nocturne in C minor, Op. 48, No. 1) így bármikor meg is hallgathatjuk a legnagyobb videómegosztón. Ez persze csak látszólag jelentett könnyebbséget, hiszen a 16 tagú nemzetközi zsűri szigorú szempontsor alapján értékelt.

Az egyetemi diploma megszerzése után egy évvel erősödött fel bennem, hogy a versenyzés se hiányozhat a pályámról

– mondta el beszélgetőpartnerünk. – Fontosnak éreztem, egyrészt a kihívás miatt, de igazolást, külső megerősítést is jelent minden egyes alkalommal. Padova volt az első helyszín 2016-ban, akkor ott negyedik lettem. Három évre rá Budapesten is nekivágtam, a magyarok között negyedik, nemzetközi viszonylatban pedig az ötödik helyet tudtam megszerezni. A legtöbb ilyen verseny meglehetősen futószalagszerűen működik, még a zongorát se próbálhatjuk ki, és amíg nem mutatsz fel valamit, egy vagy a sok „arctalan” jelentkező között. A legfőbb, hogy azt játszd, ami a kottában van, és ne lépd túl a műsoridőt. Aztán jött Bécs, nyomában pedig a pandémia miatti lezárások. Megértettem az idők szavát: be kell szállnom az internetes versenyek világába. Csakhogy igen érdekes világ ez, és egy csöppet sem könnyebb az élőnél, hiszen a felvétel többször visszahallgatható, bárhol megállítható.

Nem sokat kell ismételni

– Emlékszem, a következő, lengyelországi online verseny előtt január-február tájékára időzítettem a felkészülés hajráját. Balmazújvárosban tudtam felvételeket készíteni – Chopint, Schumann-koncertetűdöket Paganini-capriccióra –, Nyíregyházáról szervezve mindent. Hajnalban keltem, vonatoztam, buszoztam, nem véletlen, hogy elégedetlen voltam az eredménnyel. Ezeket nem is szívesen hallgatom vissza, azonnal törlöm. Mint utólag megtudtam, akkor távol-keleti zongoristák aratták le a babérokat, előtte senki se tudja, kikkel versenyzik együtt. Kicsit el is szontyolodtam, de a volt tanárom megnyugtatott: nekik szerencsésebb az izomzatuk, a vázrendszerük, a kezük alkata is eltér a mienktől, bármit lejátszanak.

– Utóbb viszont a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán kaphattam rögzítési lehetőséget, márciusban vettük fel a Schumannt, áprilisban pedig a Chopint és egy Schubert Impromptut. Az elmúlt évek arra is jók voltak, hogy szinte már nem is kellett ismételnünk. Két zongora közül is választhattam, természetesen ismét a nagy kedvenc, egy Bösendorfer lett a befutó. Miskolcon is ilyen hangszeren vizsgáztam, egyébként pedig bécsi mechanikás zongorán nevelkedtem.

– Atlantában már egészen más hozzáállást tapasztaltam, mint korábban: egyfelől segítettek a műsor összeállításában, másfelől az értékelőpanelt is megküldték, az összefoglaló esszé jellegű elbírálásukkal együtt. Öt szempont szerint bírálták a technikát és a zeneiséget, a maximális 100 pontból 97-et sikerült bezsebelnem.

Arra külön büszke vagyok, hogy a doktorált zenetanárokból, művészekből, zenei producerekből álló zsűriben ezúttal távol-keleti tanárok is voltak, és előttük is bizonyítani tudtam.

– Elsősorban azt figyelték, szöveghűen dolgozom-e, azt játszom-e, ami a kottában van, és mindezt milyen művészi színvonalon. Úgy érzem, mostanra megtanultam zenében gondolkodni, és tudatosítani tudtam magamban, hogy a színpadra nem meghalni megyünk, hanem játszani, élvezetet nyújtani a zene által.

Nem könnyű munka mellett

Bérczes Mihály ezzel a győzelemmel „jegyet váltott” a decemberi Év Művészei díjért folyó versenyre, és ha az is sikerül, utána a New York-i díjátadó ünnepségen élőben színpadra léphet. Azt tervezi, hogy egy kissé virtuózabb szintre kapcsol, s ha kell, hajnalonként is felkel, hogy leblattoltja a két keze különböző ritmusképletét, ahogy azt már korábban is megtette néhányszor. Mindez nem könnyű munka mellett, de egyelőre még elbírja. Ahogy a már lekötött koncertek is, Baktalórántházán, Királyhelmecen vagy a fővárosban. De mint búcsúzóul elárulta, érzése szerint közelít az idő, amikor már nem biztos, hogy megéri mindent feladni ezért az életformáért.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában