Mintegy 100 íjász mérte meg magát Szabolcson (galériával)

Csaknem egész napon át surrogtak az íjak idegei, szisszentek a nyílvesszők szombaton Szabolcsban. Mintegy 100 elhívatott íjász indult a térség immár második minősítő versenyén, és a többféle korosztályból kikerülő résztvevők még másnap sem akarták abbahagyni a „viadalt”, élvezve a helyi önkormányzat támogatását, vendéglátását.

A házigazda szerepét ezúttal is – mivel Szabolcsban mostanság íjászcsapat nem lévén – az újfehértói székhelyű Keleti Gyepű íjász egyesület töltötte be, melynek vezetői az eltelt évek alatt egy meglehetősen összetett versenyrendszert állítottak össze, alaposan megmozgatva a résztvevőket, ugyanakkor pontos képet nyerve a nevezők lőképességeiről.

– Sok fiatal ma már azt sem tudja, mi az a gyepű. Őseink, a honfoglaló magyarok alakították ki, egyfajta határterületként, ahol rendszeresen portyáztak a fürkészek, és azonnal jelentették, ha ellenséges csapatmozgást észleltek, Amíg az ellenség áthaladt ezen a határzónán, addig a seregeink fel tudtak készülni a harcra – magyarázta az egyesület 2004 óta megválasztott vezére, Györki Attila. – A gyepű név ma nekünk mást jelent, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket, ahonnan összefogjuk, és képviseljük az íjászokat, akik lehetnek más egyesület tagjai is, de akár magánemberek is. A mi egyesületünk tehát egy szövetséget alkotó csoportosulás, működni viszont csak egyesületi formában tudunk – hallhattuk.

A gyepűrendszert egyébként 2003-ban az első helyi vezér, Nagy Géza ötlötte ki barátjával, egy nádasdi sportemberrel. Példájukat követték más országrészek, így a gyepűk egy ideig össze is mérték erejüket. Ám az elszánás meggyöngült, a közösségek feloszlottak, egyedül a Keleti Gyepű maradt mindmáig a legstabilabb és legösszetartóbb csapat. Györki Attilát saját bevallása szerint az indiánfilmek fordították a nyilazás felé, első Kassai-féle íját 1999-ben – emlékezetes dátum, hiszen akkor veszítette el szeretett édesapját – vásárolta, és 2001-től 2008-ig hűségesen látogatta a szabolcsi (és országos) íjászversenyeket. Aztán váratlanul minden leállt, a viadalok hosszú évekig meghalni látszottak. Ezt követően biztatta föl az újfehértóikat Csegei László polgármester, hogy gondolják újra a minősítőket Szabolcs Vezér ünnepének részévé téve az eseményt. A település első embere azt is fontolgatja, hogy a jövőben a rendezvényt megtoldják a Tisza átlövésével.

– Öt éve kezdtük rendszeresen megünnepelni Szabolcs vezér napját. Korábban Szent László napi búcsúkat rendeztek Szabolcsban, mi viszont szerettünk volna kilépni a katolikus szertartás keretei közül, és egy szabadabb, kötetlenebb eseményt adni a lakosságnak, ahová a községből elszármazottakat is meghívjuk – mindezt már Csegei László mondta el. – Kezdetben minden jól működött, aztán közbeszólt a pandémia, és most azt teszteljük, mely korosztály képes ismét nyitni az elmúlt másfél esztendős kihagyás után. Látjuk, hogy az idősebbek óvatosabbak, ezért most a középkorúakat és a fiatalabbakat céloztuk meg egy egész napos, gazdag pódiumi programot kínáló rendezvénnyel. Itt nálunk olyan természeti és épített kulturális örökség található egymástól elszakíthatatlan egységben – gondolok itt az 1972-ben alapos kutatáson átesett földvárunkra, és vele korban egészen összeérő, Szűz Mária tiszteletére emelt templomunkra – amire rá kell irányítanunk a figyelmet. És akkor még Szent László 1092-es zsinatáról, a híres törvényhozó országgyűlésről nem is szóltunk. A rendezvényeinkkel tulajdonképpen a történelmi levegőjű Szabolcs – egykori ispánsági központként, törvényhozó helyként neki kijáró – régi nagyságát szeretnénk valamelyes visszaállítani, a megörökölt hagyaték ápolását pedig példaképül állítani a fiatalok elé – mondta el a községvezető. Mint hozzátette, már csak azt fájlalja, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ZRT. az utóbbi időben elhanyagolta a földvár területét, amelyet a rendezvények alkalmával sokan és szívesen látogatnának.

Hogy a fiatalok már most sokat tanulhassanak a múltról, arról a Vidék Kincse Egyesület gondoskodott. Mint a szervezet elnökétől, Zakor-Broda Ritától megtudtuk, a református templomban berendeztek egy kiállítást, ahol a Szent László király által érintett templomokat mutatták be. Készült egy másik tárlat is az egyesület festőtanodásainak munkáiból, mindezek mellett pedig felkérték a Középkori Templomok Útja Egyesület titkárát, Deák Attilát, hogy mutassa be Szabolcs középkori emlékeit.

– Észak-Kelet-Magyarország egyik legizgalmasabb örökséghelyszíne ez a falu – hangsúlyozta a vendégelőadó – és nem csak a legkorábbi emlékünk, a román kori templom okán, hanem Közép-Európa legépebben fennmaradt, legimpozánsabb földvára miatt is. Az abaújvári vagy a borsodi földvárban nem lesz ilyen térélménye senkinek, mint itt, pedig azok is remekül feltártak. Szent László király 1092-es híres zsinata pedig azért rendkívüli, mert abban a korban a jelentősebb püspökök, apátok, meghatározó egyházi személyiségek mind ide sereglettek, ide, ahol lefektették a magyar középkori egyházszerveződés alapjait – foglalta össze mondandója lényegét Deák Attila.

Mindeközben az íjászok kitartóan mérkőztek – éjszaka, sőt még vasárnap délelőtt is –, hogy a statikus, a 3D-s és az ügyességi célokat meglőve minél többet megszerezhessenek a maximálisan elérhető 1300 pontból. A legjobbakat bronz, ezüst vagy arany – karosi turulos, rovásírásos –veretekkel jutalmazza a gyepű vezére, és a vitézek a Gyepű Bajnoka címre is pályázhatnak majd a Gyepű napján, Nagykálló-Harangodon, augusztus 20-22-én.

MJ