Fogadjuk el végre, hogy a zsír a barátunk

Felfokozott izgalommal vártam az első olvasás-írás órát az általános iskolában, ahogy szeretett dédim mondta, az elemiben. Ekkorra már voltak ismereteim a betűk világából, például hibátlanul tudtam kibetűzni az ABC feliratot a boltokon. Éreztem, hogy ezen az órán fontos ismeretanyagra teszek majd szert, szerettem volna, ha tartalommal bír irományom, és édesanyám nem illetheti az „afféle ákombákom” jelzővel nehezen papírra vetett soraimat. Hatalmas csalódás ért, amikor az első órán csak köröket és pálcikákat kellett rajzolni. Legközelebb meg hurkokat, egymás után a vonalas irkába, amiket Margó néni, az elsős tanító nénink, előszeretettel nevezett dróton ülő fecskéknek. „Ezért jöttem én ide?” – méltatlankodtam magamban. Bár később egyre több igazi betűt ismertem meg, sokat kellett várni a szavak, kiváltképp a mondatok megjelenéséig. Ezzel a kis kitérővel azt akartam érzékeltetni, hogy közel sem volt felesleges a sok minden, amit az emberi test működéséről eleddig megismertek. Ma mi is mérföldkőhöz értünk: elárulom, mi is lenne az igazán egészséges működés mindannyiunk szervezetében.

Megsokszorozódik az erő

Azt korábban már boncolgattuk, hogy energiát az emberi szervezet csak két módon tud raktározni. A cukorból készített glikogén formájában megközelítőleg 1700 kcal rejtőzik bennünk, ebből 1300 az izmokban, szigorúan helyi felhasználásra, és 400 a májban az összes többi szervnek. Lássuk be, ez édeskevés. Kizárólag arra elegendő, hogy elinaljunk a bajból, vagy minden bátorságunkat összeszedve megküzdjünk az ellenséggel. Közel sem napokat futva és órákig birkózva, mert legfeljebb egy-két órára elég a vésztartalék, ez alatt el kell érnünk a menedéket, vagy magunk alá gyűrni az ellenséget.

Ezzel szemben legalább 100 ezer kcal energia van a zsírraktárakba gyömöszölve akkor, ha valaki normál testalkatú, és ennél jelentősen több a készlet túlsúly esetén. Így azért már igen jók a túlélési esélyeink hosszú, ínséges időszakokban is. Logikusan hangzik, hogy akkor a zsírokat kellene használnunk a „békeidőkben”. Ha nincs baj, ezt az üzemanyagot lenne értelme fogyasztani és felhasználni is. Szóval, ha jót akarunk magunknak, hagyjuk a szénhidrátokat a csudába, és helyezzük a hangsúlyt az egészséges zsírok fogyasztására. Ebben az esetben a máj nagy mennyiségben kezd keton­testeket termelni a zsírokból, a sejtek pedig előszeretettel használják a ketonokat a szükséges energia előállítására. A folyamathoz egyetlen gramm szénhidrátra sincs szükségünk, sőt csak leállítjuk a rendszert, ha szénhidrátot veszünk magunkhoz.

Kánaán földjére érkezünk

Tételezzük fel, hogy kitartunk a váltás utáni első nehéz napokban. Ezalatt túljutunk az éhségen, az erőtlenségen, a cserére ítélt bélbaktériumok lázadásán, a fel-feltörő fejfájáson és az alvás minőségének hanyatlásán. A felsorolt viszontagságok után ellenben megérkezünk a Kánaán földjére. Az erőnk megsokszorozódik, a negatív tünetek megszűnnek, egy évtizedek óta elfeledett világban találjuk magunkat. A betegségeink gyógyulnak, arról nem is beszélve, hogy egyre jobban érezzük magunkat. Ennek a folyamatnak is van ám egy mellékhatása, csak ez a legkevésbé sem negatív, hiszen mindenki örömére véglegesen és tartósan csökkenni kezd a túlsúly. Történik mindez azért, mert az elfogyasztott, zsírban gazdag ételek miatt enyhül az éhségérzet, nő a jóllakottságé, ezért pedig csökken az étkezések száma és mennyisége. Nincs szénhidrát, sem jelentős inzulinválasz, nincs ingadozó vércukor, zsírbeépítés. Van viszont tárva-nyitva álló zsírraktár, ahonnan amikor éppen nem eszünk, folyamatosan megy a kitárolás. Végre minden a helyére kerül, értelmet nyer.

Fort Knox aranya

Azért volt a hatalmas mennyiségű zsírraktározás, mert nem vittünk be zsírokat, helyette a kazalnyi szénhidráttal azt üzentük, hogy ne égessen zsírokat, vészhelyzet van, használjon és gyártson cukrot. Ha bármiből felesleg van, varázsolja azt zsírrá és őrizze mindenáron, mert Fort Knox aranykészletei értéktelen fémhulladékok a nehezen felhalmozott zsírokhoz képest! Most elmarad az értelmetlen szénhidrátterhelés, jönnek a zsírok, így nem kell tartalékolni. Ha pedig nem érkezik étel, úgy tesz a szervezet, mint az egyiptomiak, akik József tanácsára a hét bőséges termésű évében raktároztak, majd boldogan éltek a hét szűk esztendő alatt is.

Mielőtt közreadtam, újra elolvastam ezt az írást. Azt hiszem, volt értelme azoknak az írás- és olvasásóráknak, a köröknek, a pálcikáknak, a pontoknak, a vesszőknek, de még a „fecskéknek” is. Nem lettem író, de próbálom közérthetően segíteni mindazokat, akik az egészséges élethez vezető, mára szúrós tüskékkel benőtt ösvényt keresik. Ha Margó néni anno nem tanítja meg e hírös tudományt, ma nem tehetném meg mindezt. Köszönöm neki.