2021.08.21. 07:00
Nem vágyik el a Túr partjáról
Balogh Ádám megyénk vadvizeinek szépségét és halállományát nem cserélné el külföldi folyókra.
Ha valakinek az édesapja és a nagybátyja is szenvedélyes horgász, akkor akarva-akaratlanul maga is e hobbinak a szenvedélyes rabjává válik. Ez a sors jutott a Mátészalkán élő Balogh Ádámnak is, hiszen a horgászok körében jól ismert édesapa, Balogh Balázs és az egykoron szerkesztőségünk munkatársaként is dolgozott nagybácsi, Balogh Géza mindig vitték magukkal a cseperedő legénykét, aki már 4-5 évesen pecabotot fogott a kezében, s várta a halak kapását.
Horgászat a Temzében
Mivel a családtagok a Tiszára és a Túrra jártak leginkább horgászni, Ádám óhatatlanul is a vadvizek szerelmese lett, s ez a vonzalom mind a mai napig tart.
– Számomra a vadvizek jelentik az érintetlen természet szépségét, sokkal jobban érzem magam a folyók – a Túr, a Szamos és a Tisza – partján, mint egy mesterségesen kialakított tó mellett – mesélte érdeklődésünkre Balogh Ádám. – A bojlis vizek egyáltalán nem érdekelnek. A vadvizekben élő halaknak más a színük, más az intenzitásuk, nagyobb élmény és kaland a megfogásuk. A horgászatban azt a férfias kihívást szeretem, hogy meg kell keresnünk a halakat, s bizony ez nem könnyű feladat. No, meg nem tagadom, szeretem a halételeket is, így a gasztronómia is szerepet játszik, amikor elindulok horgászni. Általában amurt, pontyot, busát szoktam fogni, s ha nincs már a fagyasztóban az alapléhez szükséges keszeg, akkor azt is. A nappali horgászatokat kedvelem. Kipróbáltam az éjszakai horgászatot is, de nem volt eredményes, felesleges időtöltésnek éreztem – folytatta Balogh Ádám, akiről kiderült, hogy közel négy évig Londonban dolgozott, s így a Temzében is horgászhatott.
Amur a rekordlista élén
– Angolnát és lepényhalat is fogtam az angol főváros folyójában, ami közel volt a lakásomhoz. Visszaengedtem a halakat azoknak az angol szakácsoknak a nagy bánatára, akikkel együtt dolgoztam egy konyhán. Én nem akartam a Temze szennyezett vizéből kifogott halakat megenni, míg a kollégáim azt hangoztatták, hogy igenis tiszta a folyó, még a lazac is felúszik benne.
Hetente egyszer-kétszer felkeresi a Túron a beetetett helyét, ahol a közelmúltban fogott egy 9 kilogrammos amurt, néhány nappal később pedig egy 12 kilogrammost is sikerült megakasztania fűzött kukoricával.
– Erőteljes, intenzív kapás jelzi az amurt. Egy kis idő múlva azt hiszi a horgász, hogy kifárasztotta a halat, csakhogy az újra és újra megpróbál kitörni. Velem is eljátszották ezt többször is, mire sikerült a szákba terelni a halakat. A Túron ez a két amur volt a legnagyobb fogásom, a Tiszán talán egy 4-5 kilogrammos ponty jelenti az egyéni rekordomat. Az igazság az, a Tiszán főleg keszegezni szoktam.
Békesség, végtelen nyugalom
Vajon van-e valamilyen álma a horgászattal kapcsolatban, szeretné-e külföldi folyóknál várni a halak kapását, kipróbálni a tudását? – tettük fel a kérdést a fiatal horgásznak, aki így válaszolt:
– A Túrral teljes mértékben elégedett vagyok, legyen szó a szépségéről vagy a halállományáról. Vadregényes táj vár rám, a békessége, a végtelen nyugodt, idilli hangulata mindig felfrissít. Egyáltalán nem vágyom idegen vizekre, egy cseppet sem vonzanak a külföldi híres folyók.
Borítókép: Somjai Szabolcs és Balogh Ádám a közelmúltban fogott 9 kg-os amurral | Fotó: Galambos Béla