utazás

2021.09.04. 20:00

Barangolás a világ legszínesebb városában

Buenos Airesbe kalauzolt el a műemlékfotós, ami felért egy kiadós kultúrainjekcióval.

MJ

A közel három tucat felhőkarcolójával kicsit olyan, mint egy amerikai város, de kicsit európai is, ahol olyan olaszok élnek, akik spanyolul beszélnek, de angoloknak képzelik magukat, és folyton versenyben állnak Párizzsal. Ha nem találták volna ki, az utalás Argentína fővárosára, Buenos Airesre vonatkozott, és mindezt nemrégiben nem más osztotta meg a hallgatóságával, mint a nagy világjáró, Forster-emlékérmes műemlékfotós, és az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság tagja, Sipos László.

Tizenkét órás repülőút

Éppen egy esztendeje lehetett részünk utoljára közös kalandban az Utazók a könyvtárban sorozat népszerű előadójával, ezért is hatott üdítőleg, hogy most ebbe a tőlünk több mint 14 ezer kilométerre fekvő metropoliszba kalauzolt el bennünket a megyei könyvtár jóvoltából. Az élménybeszámolót ezúttal is vetített képek és válogatott zenei betétek színesítették, amelyek így együtt tökéletesen átélhetővé tették a közel egyhetes kint tartózkodás varázsát.

Sipos László nem először látogatott el a Föld legdélebbi világvárosába, melynek partjainál Pedro de Mendoza konkvisztádor 1536-ban partra tette a csizmáját. A most bemutatott útját megelőzően kétszer is járt Argentínában. Egyszer a Tűzföldön, ahol a Perito Moreno-gleccsernél egy hatalmas borjadzást (amikor a gleccserből a tengerbe szakad egy tekintélyes jégfal) is sikerült filmre vennie. Másszor a Föld legnagyobb természeti attrakcióját, az Iguazú-vízeséseket kereste fel, ahol esősebb időszakban másodpercenként 10 ezer köbméternyi víz zúdul alá a mintegy 267 zuhatagból.

A 2,8 millió négyzetkilométeres kontinensnyi ország persze egyéb látnivalókban is bővelkedik, gondoljunk csak a trópusi éghajlatú Misiones tartományra, a szeles Patagóniára vagy az ország éléskamrájára, a Gran Chaco vidékére. Ugyanakkor a fővárost is látni kell egyszer, ide „utaztatott” el előadónk. Haladtunk, ahogy ő is, egyszeri átszállással, ám ez is remek alkalom volt arra, hogy néhány perc erejéig Európa harmadik legforgalmasabb repülőterének, az amszterdami Schipholnak a múzeumaiba, így például a Rijksmuseumba is bepillanthassunk. Mindezek után már valóban a 17 milliós (az össznépességnek közel fele) Buenos Airesbe vehettük az irányt.

Túllicitálni próbálja Párizst

– Ahogy az egyik angol bédekkerem is írta, elegancia, előkelőség, bohém nyüzsgés, több utcányi bolhapiacok, lepukkant utcai zenészek, nyilvános tangóbemutatók, egy helyütt pasztellszínű házakból álló utcácskája, Maradona és Jorge Mario Bergoglio pápahasonmások fogadtak – halhattuk, és Sipos László sorra mutatta be a kihagyhatatlan látványosságokat. Így Argentína jelképét, az 1836-ban felavatott Metropolitana-katedrálist, a gyönyörű parkokkal tarkított Július 9-e sugárutat, ahol még éjjel kettőkor is nagy élet van, és aminek a tervezésénél különösen ügyeltek rá, hogy 20 méterrel szélesebb legyen, mint a párizsi Champs-Élysées. Láthattuk a híres operaházat, a Teatro Colónt, illetve azt a 70 méteres, 1936-ban épült, a világvárosi jelleget hangsúlyozó obeliszket, amelyre az előadónk a szállodai szobaablakából is ráláthatott.

Esti látkép
Fotó: shutterstock

– Egy város lelkét gyakran a templomokban vélem felfedezni, és ennek a fővárosnak a templomai között találunk spanyolosakat, németeseket, olaszosakat is – magyarázta, pergetve előttünk a 300 éves Szent Ignác templom, az arannyal bevont, tobzódó barokk stílusú Nuestra Señora de la Merced és a olaszos derűt árasztó Nuestra Señora del Pilar képeit. Nem hagyhattuk ki az 1885-re átadott elnöki palotát, a Casa Rosada-t, amelynek különleges színét egykor a marhavérrel kevert mészbevonat adta. Ennek az erkélyéről szólt a néphez María Eva Ibarguren, azaz Evita, Juan Domingo Perón elnök második, a szegények által egyenesen istenített felesége, aki 1982 óta alussza örök álmát az irdatlan méretű recoletai temetőben, a Duarte család sírboltjában.

Természetesen más hírességgel is megismerkedtünk, például José Curával, a Teatro Colón híres operaénekesével, vagy Carlos Gardellel, az argentin tangó 1935-ben, 45 éves korában elhunyt királyával.

Mindenképpen látni kell

S miközben odaillő zene szólt, Sipos László jóvoltából ellátogathattunk a város gazdag múzeumaiba, kiléphettünk az 1810-es forradalomról elnevezett Plaza de Mayóra, azaz a Május térre. Megcsodálhattuk a La Plata folyó sok filmekhez kulisszául szolgáló kikötőjét, és eljuthattunk a dél-olaszosan elegáns Palermo negyedbe. Láthattuk a törvényszék tornyát, barangolhattunk a szecessziós palotákkal zsúfolt, legősibbnek tartott San Telmo negyedben, megcsodálhattuk a La Boca kék-sárga épületeit, és beülhettünk a Boca Juniors-stadionba, ahol a nemrég elhunyt Maradona világsztárrá lett. Végül mivel is zárhattuk volna városnézésünket, mint egy remekbe szabott tangóshow-val.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában