vadászat

2021.09.04. 07:00

Ha korona helyett dárda van...

A selejtes agancsú bikák nem tudnak sportszerűen verekedni, egyszerűen leszúrják a többieket.

MML

Vannak, akik megírják a vadásztörténeteket és a vadászattal kapcsolatos szakkönyveket, s vannak, akik összegyűjtik a témában megjelent kiadványokat. A Budapesten élő dr. Ádámfi Tamás erdőmérnök, vadgazdálkodási szakmérnök mindkét területen letette már a névjegyét: két szakkönyvet és számos szakcikket jelentetett meg az elmúlt évtizedekben, ugyanakkor elkészítette a Vadászbibliográfia című összeállítást is, ami a vadászattal kapcsolatos magyar nyelvű könyveket és kiadványokat foglalja össze.

Megyénk az irodalmi jegyzékben

Budapesten született 1943-ban, a vadászatot húszévesen kezdte el. Bár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében még sohasem vadászott, a beosztásainak köszönhetően gyakran járt a keleti országrészben. Több vadászt személyesen is ismer, de van, akiket csak az írásaikon keresztül.

A közelmúltban jelent meg bibliográfiájának harmadik, bővített kiadása, amiben szerepelnek megyénkben élő szerzők művei is.

– Egy bibliográfia sohasem lehet teljes, hiszen a nyomdába adása után megjelent könyvek már nem lehetnek benne – mondta el érdeklődésünkre dr. Ádámfi Tamás. – Vannak olyan könyvek, amik már a kézirat nyomdába adása után jelentek meg, ha meg korábban, akkor sajnos nem szereztem róluk időben tudomást. Ilyen okok miatt nem került be a kiadványok jegyzékébe a tiszalöki Áfra Miklós Életem fűszerei és a nyíregyházi id. Plavecz János Pucér vadász puskával című könyve. A bibliográfiában ott szerepel viszont id. Plavecz János: A vadászat gyakorlata (2000), valamint Vári István három könyve is: Vadászatok a Beregben és azon túl, Beregi vadászéletem, Beregi hajtások.

Afrika, Alaszka, Svédország

– A bibliográfiában 2600 könyv szerepel, közülük nagyon sok megtalálható a saját könyvtáramban. A magyar nyelvű vadászati témájú könyvek jegyzéke azzal a vadászati leírással kezdődik, ami az 1600-as évekből maradt fenn Rákóczi László naplójában. Az első vadászati szakkönyv 1829-ben jelent meg – avatott be a részletekbe a szakember, akinek a kedvenc trófeáit pár éve a budapesti FeHoVa látogatói is megcsodálhatták.

– A horgászati és vadászati kiállításon minden évben bemutatják egy-egy nevesebb vadász trófeáit. Az előző években dr. Bertóti István, Hídvégi Béla gyűjteményét láthatták az érdeklődők, aztán felkértek engem is a szervezők. A kiállításon az érdeklődők olyan trófeákat láthattak, amik rend­ellenesen fejlődtek, vagy valamilyen baleset érte azokat, s torzan fejlődtek tovább. Ezeket gyűjtöm főleg, mert a rendellenes agancsokat viselő őzek és szarvasok nem valók az állományba. A legtöbbet hazánkban ejtettem el, de jártam háromszor Namíbiában is, valamint egy alkalommal a Dél-afrikai Köztársaságba is eljutottam. Voltam továbbá Alaszkában is, de nem sikerült semmit sem elejtenem. Svédországban jávorszarvashajtásokon is részt vettem, onnan sem hoztam haza trófeát. Vadásztam még Németországban és Szlovákiában is.

Vajon melyik trófeára a legbüszkébb? – kérdeztük meg dr. Ádámfi Tamástól.

– Úgy helyesebb lenne a kérdés, hogy melyik trófea a legérdekesebb. Két trófeát szeretnék kiemelni a sok közül. Van egy nagyon érdekes gímszarvasbika-trófeám, amit még vadászati műszaki vezető koromban a telki vadgazdaságban hoztam terítékre. Amikor fejlődött a barkás trófea, akkor nekirohanhatott egy kerítésdrótnak, s a drót levágta az agancs tetejét, s dugóhúzószerű dárdát tett fel a korona helyett mind a két szárára. Nagy bikáról volt szó, értékes lett volna a trófeája, ha nem következik be ez a baleset. Kulminációs korban volt, vagyis amikor a legnagyobb méretű lehetett volna az agancsa.

Előnyt jelent a selejtes trófea

– Egy másik alkalommal egy osztrák barátom azzal csalt el vadászni, hogy meglőhetem életem bikáját. Kiderült, hogy egy úgynevezett „gyilkos” bikáról volt szó. Az ilyen bikának az agancsán nincs korona, csak egy hosszú dárda. Ez azért veszélyes, mert egyszerűen leszúrja a többi bikát, hiszen nem tudnak sportszerűen megverekedni az agancsukkal. A „gyilkos” bika a szép nagy koronával rendelkező kapitális egyedeket szó szerint felnyársalja. Azt hiszik, hogy roppant erősek, holott csak előnyük van a selejtes trófea miatt. Ezeket a bikákat minél hamarabb ki kell lőni az állományból: egyrészt azért, hogy ne pusztítsák el az értékes bikákat, másrészt azért, hogy a tulajdonságaikat ne tudják átörökíteni.

Borítókép: A szakember mögött jól megfigyelhető a „dárdás” agancs | Fotó: dr. Ádámfi Tamás archívuma

Címkék#vadászat
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában