A katonái büszkék voltak a „félelmes alakra”

Egy új sorozat keretében a megyénkhez kötődő, de kevésbé ismert katonatisztek életútját mutatjuk be olvasóinknak.

Itáliától Németalföldig

Közülük az első gencsi és érmihályfalvi Gencsy Ferenc (Balkány, 1768. 09. 16. – Alsózsolca, 1851. 05. 31.) császári és királyi altábornagy, aki régi nemesi család sarja, Gencsy Zsigmond és Tolnay Erzsébet fia. A katonai pályát választotta hivatásként, mivel családjában volt erre több ragyogó példa is. Kiemelkedik ezek közül dédnagyapja – Zsigmond (†1706), aki II. Rákóczi Ferenc ezereskapitánya volt.

Gencsy Ferenc 1788-ban mint hadapród lépett be az I. József császár nevét viselő huszárezredbe, ahol április 1-jén hadnagy lett. Mint ilyen vett részt a chotymi ütközetben és ostromban, a Vallje-Szaka melletti ütközetben, a foksányi és mertinesdi csatában. A foksányi csatáról szóló jelentésben nevét a legkiválóbbak között említették.

1790-ben lett főhadnagy. Az 1793. évi németalföldi hadjárat során számos ütközetben vett részt, valamint 1795-ben is harcolt több helyszínen. 1796-ban részt vett a limburgi ütközetben, továbbá a reuchnei és bingeni harcokban, végül Habsburg Károly főherceg vezetése alatt a nagy würz­burgi csatában.

1799-ben – ugyancsak Károly főherceg vezetésével – küzdött több ütközetben. Ugyanebben az évben másodkapitánnyá léptették elő, számos kisebb ütközetben vett részt. 1800-ban a marchlromi támadások részese volt. 1805-ben első kapitánnyá nevezték ki, és kitüntette magát a franciák ellen több ütközetben. 1809-től másodőrnagy volt a 2. számú, József főherceg nevét viselő huszárezredben, és részt vett az itáliai hadjárat ütközeteiben. Még ez év július 10-én kinevezték a Szabolcs vármegyei lovas nemesi felkelők (insurgensek) parancsnokává mint alezredest, szeptember 1-jén ezredesként harcolt a győri csatában.

Negyvennégy évi szolgálat

Az insurgensek feloszlatása után 1810. január 1-jén a 8. huszárezredhez osztották be, november 1-jén a 10. huszár­ezred parancsnokává nevezték ki; ennek az ezrednek az élén vett részt az 1813., 1814. és 1815. évi hadjáratokban.

1813-ban Galíciában had­osztályparancsnok és vezér­őrnagy. Az 1815-ös waterlooi csata után Lyon parancsnoka volt, ahol a lakossággal szembeni humánus bánásmódja elismeréséül a város vezetőitől a híres francia takácsok által készített, 35 méter hosszú selyem „freskó-tapétát” kapott ajándékba, ami az 1823-ban építtetett kecskéspusztai (Balkány-Nagykecskés) kastélya ebédlőjének falát díszítette 1945-ig, a kastély lerombolásáig. 1820-ban a Bánságban vezényelt egy dandárt mint altábornagy. 1832-ben vonult nyugdíjba 44 évi szolgálat után. Kitüntették – többek között – a porosz „Pour le Mérite” katonai érdemrenddel, a Francia Katonai Érdemrend lovagkeresztjével és az Ágyúkereszttel is. Katonái büszkék voltak arra, hogy ezredében szolgálhattak, a franciák vakmerő bravúrjai miatt „félelmes alaknak” tartották.

Gencsy Ferenc nem nősült meg, idős korára öccsének, Lajosnak a fiához, Gencsy Lászlóhoz, Borsod megye alispánjához költözött Alsózsolcára. A híres katona itt halt meg 1851. május 31-én, 83 éves korában. Gencsy László hazahozatta eltemetni szeretett nagybátyját, majd egy impozáns síremléket állíttatott az elhunytnak a balkányi Kecskéspusztán. A síremlék egy öntöttvas obeliszkből, valamint az oszlop sarkaira merőlegesen elhelyezett, talapzaton fekvő négy oroszlánból állt, amelyek a híres munkácsi vasöntödében készültek.

A földdel tették egyenlővé

Az 1950-es években a fémgyűjtési propaganda keretében ezeket be akarták olvasztani. Dr. Nyárády Mihály, a Jósa András Múzeum akkori vezetője 1954 elején kérte a síremlék védetté nyilvánítását, de időközben azt lerombolták. Az obeliszk eltűnt, a balkányi rendőrség lefoglalta az oroszlánokat mint bűnjeleket. Az oroszlánok végül 1954. május 28-án kerültek be a múzeumba, ahol a helytörténeti gyűjteménybe leltározták be azokat. Napjainkban kettő a múzeum bejáratát őrzi, kettő a vásárosnaményi Beregi Múzeumban van. Horváth István 1953-ban a Jósa András Múzeumnak adományozott egy akvarellt, amely a lerombolt kastélyt ábrázolja. Ő maga pedig kénytelen volt az épület mellett lévő egykori intézői lakba költözni. Elmondása szerint a kastélyt egy éjszaka leforgása alatt hordták szét és tették a földdel egyenlővé. Gencsy Ferenc sírhelye elhanyagolt, felújításra szorul, csakúgy, mint a családi kripta, amit évtizedekig feltörtek és fosztogattak.

Komiszár Dénes

helytörténész