Igazi vasember a nyírbátori testnevelő tanár

Hogy mi vesz rá valakit arra, hogy 3800 métert ússzon, 180 kilométert kerékpározzon, és ezek után lefusson még egy maratont, azaz 42,2 kilométert? Nos, ahogy számos sorsfordító történelmi esemény vagy világraszóló felfedezés, úgy nagyon sok kiemelkedő sport­eredmény okát s titkát kutatva is joggal jut eszünkbe a gyakran idézett mondat: keresd a nőt! Igaz ez a nyírbátori Kiss Attilára is, aki nemrégiben ironman lett, azaz teljesítette a fent említett, gigászi penzumot, s aki a felesége hatására választott kihívásokkal teli sportágakat.

Elsőbálozó volt

A Báthory Anna Református Általános Iskola és Óvoda testnevelő tanára hosszú ideig Tiszaújvárosban élt, ott ismerte meg a feleségét, Bodolai Fannit, aki quadrathlonban – úszás, kerékpározás, evezés, futás – többszörös világ- és Európa-bajnok, és akivel 2017-ben indultak először együtt négytusa-Eb-n. Ez olyan jól sikerült, hogy elkezdtek komolyan edzeni, részt vettek kontinensbajnokságon, vb-n és világkupán, s miután Nyírbátorba költöztek, Boronkay Péter személyében edzőjük is lett. Jöttek a sikerek, és amikor Attila a sprint- és középtávú futamok után a hosszútávval – 4 kilométer úszás, 90 kilométer kerékpár, 21 kilométer evezés, 21 kilométer futás – is kacérkodott, egyre többször hallotta: ez már olyan, mintha egy fél Ironman versenyre készülne.

Így hát drasztikusan megnövelte az edzésen megtett kilométereit, hetente lefutott legalább 2 maratonnyi távot, biciklizett 4-500 s úszott legalább 20 kilométert. Reggelente 5.50-kor már az uszodában van, ha legalább 16-17 fokos a víz, nyílt vízben edz – az úszóedzője Kaliba Viktor –, sokat fut a Bükkben, hogy gyakorolja a szintemelkedést, nyáron pedig a legnagyobb hőségben, pulóverben és sálban fut, hogy hozzászoktassa szervezetét az extrém körülményekhez. Az első fél Ironman versenyén szinte el sem fáradt, az idei, szeptemberi nagy verseny előtt viszont megsérült: a megerőltetéstől alig tudta mozgatni a térdét. De mire elérkezett a nagyatádi viadal, a fájdalom megszűnt, és Attila a 13 órás időt tűzte ki célul, de azt is figyelte, hogy aki a keleti régióból korábban „elsőbálozóként” a legjobb volt a versenyen, 12,51-es időt ért el.

Szurkolók és zászlóerdő

– Már úszás közben is láttam, hogy jó helyen haladok, és a kerékpározás alatt sem éreztem fáradtnak magam, sőt: 30 perccel jobb volt az időm, mint amit terveztem, hatalmas adrenalinlöketet adott a rengeteg szurkoló, a zászlóerdő, a fantasztikus hangulat. A futás elején még hatodik voltam, de elkezdett fájni a lábam, és utána kilométerenként több mint egy percet vesztettem. A vége már kínszenvedés volt, és amikor beértem a célba, összerogytam, és csak sírtam: 11 óra 33 percnél állt meg az óra, amivel a korcsoportomban 8. lettem. Ugyan előtte azt mondtam, hogy csak egyszer akarom megcsinálni az Ironmant, és visszatérek a quadrathlonhoz, már regisztráltam a következőre… – mesélte Attila, aki a Dragon Race SE versenyzője, és akit nagyon sokan segítenek, támogatnak – miattuk is úgy érezte: nem adhatja fel a versenyt, nem hozhat szégyent rájuk.

Motiválják egymást

– Az iskola, ahol tanítok, mindenben segít, jó érzés, hogy büszkék az eredményeimre. A diákjaim példaképként tekintenek rám, egy részük például nem eszik cukrot és fehér lisztet, mert sokat hallanak tőlem az egészséges étkezés előnyeiről, és ha látják, hogy az első órán a hajnali úszóedzés miatt egy kicsit fáradt vagyok, megígérik, hogy jól fognak viselkedni – meséli nevetve Attila, aki nagyon sokat edz: a hétfő kivételével mindennap kétszer, és tudja, egy nem sportoló társ ezt nem értené meg.

– Fanni ugyanígy gondolkodik a sportról, ugyanannyira eltökélt és fanatikus, mint én, ennél tökéletesebb, harmonikusabb kapcsolatot elképzelni sem lehet. Motiváljuk egymást, és mivel mind a ketten ugyanazt csináljuk, pontosan tudjuk, mivel segíthetjük legjobban a másikat. Van egy kislányunk, akinek hamarosan testvére születik, és bízunk abban, hogy ez a sportos közeg, amiben felnőnek, nekik is legalább annyi örömet ad majd, mint amennyiben nekünk részünk van. Én és Fanni is rengeteget köszönhetünk a sportnak, ami ugyan sok lemondással, küzdelemmel jár, de ami precizitásra, kitartásra is nevel, és ami mással nem pótolható élményeket ad.

– Mi az időbeosztásunkat az edzésekhez és a versenyekhez igazítjuk, időnként sérülésekkel bajlódunk – volt olyan edzés, ahol a karomat fáslival kötöttem oda az evezőlapáthoz, mert azelőtt műtötték meg a könyökömet –, de békében élünk önmagunkkal, és ezt a mozgásnak köszönhetjük.

– A diákjaimnak mindig azt mondom, hogy ne a padtársuknál akarjanak jobbak lenni, mert az pillanatnyi állapot, hanem az egy nappal korábbi önmaguknál. Én is erre törekszem, az az érzés pedig semmihez sem fogható, amikor beállok a rajtba, és kiráz a hideg. Ezt szeretném még átélni annyiszor, akárhányszor csak lehet.

Fotók: Kiss Attila archívuma