Két napig bírta tétlenül

Fedor Mihályné negyven évig tanított Piricsén, sokáig igazgatta is az intézményt. A nyugdíjas évei békésen csordogáltak, majd két évvel ezelőtt úgy döntött, beköltözik a penészleki Nyugalomsziget Idősek Otthonába.

– Egyedül maradtam – mondja Fedor Mihályné. Amíg rendben tudtam tartani a házat és a nagy kertet, addig nem volt semmi baj, de már egyre nehezebben bírtam a sok munkát. Korábban jártam már itt a penészleki otthonban, és akkor tetszett, amit láttam. Éppen ezért egyszer csak fogtam magam, hétfőn bejelentkeztem, hogy jönnék, aztán már csütörtökön itt is voltam. Hogy mi tetszett meg ebben az otthonban a legjobban? Az, hogy itt nincs kapu. Akkor megyek ki, amikor csak akarok, és ez sokat jelent egy olyan embernek, aki nem szereti a tétlenséget, a szabadságot viszont annál inkább.

A vezető helyettese

Az egykori piricsei tanár Penészleken sem bírta sokáig a tétlenkedést. Ahogy Klenik Sándorné, az intézmény vezetője meséli róla, Fedor Mihályné személyében kapott egy újabb igazgatóhelyettest.

– Két napig bírtam az ücsörgést, majd azt mondtam magamban, ez így senkinek sem lesz jó. Belesüppedünk a semmittevésbe, ez pedig az egészségünk rovására mehet. Fokozatosan elkezdtem aktivizálni a nyugdíjas társaimat. Nincsen állandó napirendünk, viszont minden reggel tornával kezdünk. Aki kerekesszékben ül, az a kezével csinálja. Az öregedést nem állíthatjuk meg, viszont lassíthatjuk, ha folyamatosan jó kondícióban tartjuk magukat. Nem csupán a testünket, de az agyunkat is.

– Nap közben énekelünk, sakkozunk, rejtvényt fejtünk, kézimunkázunk, az a fontos, hogy aktívan legyünk együtt. Hallottam már többször, hogy igazgatóhelyettesnek is neveznek, ezen jókat mosolygok. Folyamatosan emberekkel foglalkoztam, amíg tanítottam. Gyerekekkel, szülőkkel. Ezt nem lehet abbahagyni. Igazság szerint az itteni „gyerekeimmel” sokkal könnyebb dolgom van, mint a piricseiekkel volt annak idején. A penészleki idősek sokkal szófogadóbbak.

Hozza az új évet

A penészleki idősek otthonában mindenkit beoltottak koronavírus ellen.

– Még én is rávettem magam, pedig engem orvos ritkán lát – nevet fel Fedor Mihályné. – Olyan régen kaptam oltást, hogy az első előtt mondtam is, most sírni fogok. Nincs is az otthonban senki sem, aki beteg volna. Csak én vagyok egy kicsit megfázva, akkor hűltem meg, amikor itt a kertben szüreteltem a szőlőt, de ezt a kis nyavalyát kibírom. A nyolcvannégyet töltöm hamarosan, én hozom az új évet.