Őshonos juhok a város peremén

A tanyabokrok a szabolcsi megyeszékhely településtörténeti örökségei. Ezek egyikén, Füzesbokorban gazdálkodik egy fiatal agrármérnök, Gerbár Sándor. Kamaszkora óta saját állattenyésztő gazdaságról álmodott.

Persze, amikor reggelente felébredt, azzal is számolt, hogy szakmai tudás nélkül nincs esélye célja elérésére. Igyekezett felvértezni magát a szükséges ismeretekkel. Felsőfokú tanulmányait a nyíregyházi főiskolán, majd a debreceni agrártudományi egyetemen folytatta, és munka mellett tanulva gazdaságinformatikus, illetve agrármérnöki diplomát is szerzett.

Bégető büszkeségek

A kamaszkori álom azóta valósággá vált. Létrejöttében és a farm üzemeltetésében Sándor édesapja már a kezdetektől irányt mutatott, s folyamatosan rengeteget segít a mai napig. A nagyszülői porta körül az anyagi lehetőségekhez mérten lépésről lépésre növekvő kisbirtok udvarán a hűséges házőrző egy zokszó, azaz vakkantás nélkül tűri a változatos állathangokat a kakaskukorékolástól a disznóröfögésen át a lónyerítésig, a nyúlmakogástól a birkabégetésig.

A bégetés végképp tabu, mivel az a gazda büszkeségeinek számító cigája juhoktól származik. Őshonos állatfajtáról lévén szó, az állam támogatása mellett jövedelmező lehet a tartásuk. Kiváltképpen akkor, ha törzstenyészetről van szó. Márpedig Gerbár Sándor ilyet tart fenn két tucat, jószerével hibátlan szervezetű cigájával.

A sokat tudó cigája

– Nagy odafigyelést igényelnek az optimális tartási körülmények, segítségükkel pedig a kiváló egyedi termelési mutatók biztosítása, amelyekre szükség van az állatok törzskönyvezéséhez – mondja a gazda már a karámon túl, a gyepen legelésző juhain legeltetve a szemét.

Gerbár Sándor mint virtigli juhász botjára támaszkodva szívesen avat be a békésen falatozó tenyészállatairól tanultakba: – A Magyarországon őshonos és a nyírségi tájba leginkább illő cigája híres a fajta szilárdságáról, kiváló báránynevelő képességéről, magas tejhozamáról, nagyon jó anyai tulajdonságairól, jó takarmányhasznosító képességéről, hosszú, hasznos élettartamáról, egészséges szervezetéről, viszont nem hajlamos a legtöbb juhnál jelentkező büdös sántaságra. Ezek a juhok évente egyszer ellenek, tél végén könnyedén világra hozzák az utódokat. A kisbárányok nagy növekedési erélyűek, később a megfelelő minősítések és mérések után tenyészállatként kerülnek értékesítésre. Ám a legjobbak közül maradnak mindig továbbtartásra is.

A jószágnak ennie kell

A juhai szeretetével csak a lovak és kutyák iránti, gyerekkorban kezdődő vonzalma vetekszik a fiatal gazdának. A lovas sportok közül kettes fogathajtásban számos szép eredményt tudhat magáénak. Öt évvel ezelőtt dobogós helyezést ért el a megyei bajnokságon. A gazdaság – szerencsére – egyre több munkát ad Sándornak. A szántóföldek és kaszálók gépi művelését természetesen ő végzi. Állatai részére termeszti meg a takarmányt, a felesleget pedig eladja. Mostanában nincs is ideje a versenyszerű fogathajtásra. Szakít viszont időt a lovas polgárőri szolgálatra, amit vagy nyeregben, vagy fogattal teljesít mindig nagy örömmel. Kétnaponta éjszakai portási ügyelettel igyekszik rendszeres pluszkeresethez jutni.

– A mezőgazdaságban kell a fix bevétel is, mert a jószágoknak mindennap enniük kell. Kitartás nélkül nincs siker, pedig e nélkül nem lehet felhőtlen a boldogság – villantja fel életfelfogását a füzesbokori gazda.

Borítókép: Boldogan legelésző juhain szívesen legelteti a szemét | Fotó: a szerző