Nyíregyháza

2022.01.01. 09:00

Istenhitük és derűs életfelfogásuk vezeti útjuk

Bölcs, másoknak adni akaró emberek kapták meg az egyházmegye rangos elismerését.

KO

– Életünk egy kicsit olyan, mint az aranykeresők munkája, akiknek a sok-sok szemétben kell megtalálniuk a páratlanul ritka nemesfémet. Nagy-nagy nehézségek árán, kitartó munkával meglelik az apró értékes porszemeket, összegyűjtik az értékeket. 


Hasonló „munkát” kell végeznünk a saját életünkben is, mert a mai világban a valódi értékek helyett sok-sok hulladékot „aranynak kiáltanak ki”, ám mi keresztények, hitünk segítségével ki tudjuk választani a krisztusi értékeket, s elkülönítjük egymástól a jót és a rosszat. Az „arany méltó és kitartó keresésére” kell megtanítanunk a jövő generációit – fogalmazta meg a keresztény nevelés egyik fontos küldetését Grunda János. 


S hogy miért került szóba a kitüntetése kapcsán ez a téma? Mert több évtizedes papi szolgálata során megannyi iskola lelki életét egyengette az 1980-as évektől egészen máig. A higgadt, megértő, az ügyekért mindig lelkesedő papi egyéniség évekig a nevelésben-oktatásban kamatoztatta tudását. 


– A rendszerváltás környékén úttörő kezdeményezésnek számított templomot építeni. Miskolcon az Avas városrészen a görögkatolikusok és a római katolikusok közös temploma volt az első lépés a közösségépítéshez, a mai Jezsuita-gimnázium megalapításához. Az évek során összegyűjtött tapasztalataimmal kerültem Hajdúdorogra, majd Kisvárdára. 
A feladat mindenütt ugyanaz volt: színvonalas oktatást biztosítottunk a görögkatolikus iskolákban tanuló fiataloknak, egy befogadó közeget építettünk fel, ahová szívvel-lélekkel jártak, és járnak ma is a gyerekek – emelte ki a pap, aki a Nyíregyházi Egyházmegye megalakulásakor Kisvárdán szolgált, ahol sokat tett az egyházközségi élet felpezsdítéséért, az oktatási intézmények beindításáért. 



Nyírpazonyi parókus 

 


Grunda atya úgy vallja, a nevelésben kitartó munkára van szükség, évekig foglalkozott hátrányos helyzetű fiatalokkal, családjaiknak segített kimászni a gödörből. 
– Az egyház missziója az elesettek, a szegények segítése mellett az is, hogy megtanítsa őket boldogulni a világban – tette hozzá a parókus, aki 5 gyereket nevelt fel, hat unokája van (a hetedik unokát karácsony előtt várták, szerk.). 


A Szent Miklós-díjat hálás szívvel vette át, azt mondta: a megtiszteltetés és elismerés mellett arra sarkallja, hogy legalább olyan odaadással folytassa munkáját, mint ahogyan eddig tette. Papi hivatása alatt a Nyíregyházi Egyházmegyénél sokrétű feladatot látott el, pasztorális referensként, vagyonkezelőként felelősségteljes megbízatást kapott. Az utóbbi években – ahogyan ő fogalmazott –, tudatosan vonult vissza, hogy nyírpazonyi parókusi szolgálatában találja meg derűs napjait. 



Életformája: görögkatolikus 

 


Az idei díjazottakban minden bizonnyal közös vonás a vallásos gyökerük, a hittel és alázattal végzett munkájuk, és bizakodó életszemléletük. 
Ez utóbbira nagy szüksége volt dr. Fedor László főorvosnak, akit gimnazista korában súlyos baleset ért, 13 méter magasból esett le, megállt a szíve és lebénult. Istenhitének, vasakaratának és kiváló fizikumának köszönhetően „épült fel”, tenni akarását ma is hihetetlen erővel őrzi. Ahogyan ő fogalmaz: „Nem a szavak, mint inkább a tettek embere.” 
A patológus főorvost minden élethelyzetben a segítőkészség vezérli. Ahogyan a díjátadón elhangzott: „Vasárnaponként szinte »rendel« a liturgia után; bárki bizalommal fordulhat hozzá. Derűs, barátságos, megszólítható egyéniség. Abszolút görögkatolikus szív dobog az orvosi köpenye alatt.” Lelkiségét egy Borsod megyei kis faluból, Viszlóról hordozza magában, nagyapja pap volt, s egyik fiútestvére is a papi hivatást választotta. 


– Fiatalon nem akartam elfogadni, ami velem történt, de a Jóisten velem volt a nehéz időkben is. Egyszer egy nálam idősebb és bölcsebb jogász barátom – aki megjárta a recski haláltábort – mondta: a krízisekben a legfontosabb „hogy ép észt adjon nekünk az Isten, s akkor megússzuk...” S újra átgondoltam az életem; valóban, én ép ésszel kijöttem a lelki mélységből, s mehetek tovább az utamon. 


– Hallom olykor az orvos kollégáktól, hogy elfáradnak, kiégnek. Én nem tudok kiégni, mert minden egyes napot a Jóistennek köszönök meg – hálálkodott dr. Fedor László, aki az 1990-es évektől kezdve 9 éven át a Máltai Szeretetszolgálatnál karitatív munkát végzett, a kazincbarcikai máltai csoport alapítója volt. Ami pedig a munkájában és a magánéletében is előre hajtja, az a szeretet, az a típus, aki senkire nem tud haragudni. Megtudtuk, az úszás a hobbija, ami hiányzik mostanság az életéből, a járvány miatt mellőzi, pedig a sport ha kell, felfrissíti, ha kell, megnyugtatja, s közben imádkozik, elmélkedik. 


 

Borítókép | Fotó: Nyíregyházi Egyházmegye/ P. Tóth Nóra

 

 A Nyíregyházi Egyházmegye legrangosabb kitüntetését, a Szent Miklós-díjat 2018-ban alapították. Az elismeréssel az egyházmegye megbecsülését fejezi ki minden évben egy papnak és egy civil hívőnek, akik munkásságukkal Szent Miklós szellemiségében járulnak hozzá az egyházmegye krisztusi működéséhez. A kitüntetést a püspöki székesegyház Szent Miklós ünnepén tartott szent liturgiáján adták át. 
 


 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában