Fényeslitke

2022.01.16. 07:00

Rendkívüli agancs a bikán

Miközben mérgelődött, bosszankodott, a szarvas harmadszor is megjelent a szórónál.

MML

A napokban újból a kegyeikbe fogadták a vadászok védőszentjei a Fényeslitkén élő Vári Istvánt, az előzmények azonban még az elmúlt esztendő utolsó napjaira nyúlnak vissza. Andris unokája nógatására kilátogattak együtt néhányszor a vadászterületükre, ahol egy ritkaságnak számító gímbikára figyeltek fel, de a fényképezésen kívül más nem történt. 
 


Királyi vendég a szórónál 

 


– Elmeséltem Macinkó László vadászmesterünknek, hogy láttunk egy rendkívüli selejt gímbikát, amit elejtenék a tagi árlistánk alapján. „Nincs akadálya, Pista bátyám” – hangzott számomra a felvillanyozó válasz – elevenítette fel lapunk érdeklődésére az előzményeket Vári István. 


– A beszélgetést követően ejtettem el vaddisznót, hoztam terítékre dámborjút, de a kinézett gímbika csak nem akart elém kerülni. Igaz, néhány este láttuk, de mindig sötétedés után pillantottuk meg, a nyiladékban távol állt meg tőlünk, lövésről ezért aztán szó sem lehetett. 


– Az elmúlt szombatra is terveztünk egy vadászatot Andrissal, délután 2-re tűztük ki az indulás időpontját. Összepakoltam, még ennivalót is készítettem, azonban az unokám az indulás előtt hívott, hogy nem tud jönni. Így aztán Papp Ervin barátommal indultam el a Beregbe. A magaslest megközelítve elállt a lélegzetem: megláttam a szórón a hatalmas gímbikát! Már megint elkéstem, ugyanis a királyi vendég besétált a fák közé. Még arra sem volt időm, hogy alaposabban szemügyre vegyem. 


– Nemsokára megláttam, hogy újra kisétált az erdei nyiladékba, s úgy jó 250 méterre megállt tőlem. Állt és figyelt hosszasan. Most alaposan megnézhettem: nem tévedtem, az én bikám. Megindult lassan felém, de valami gyanúsat észlelhetett, mert befordult az erdőbe és ismét eltűnt. Nagyon sajnáltam, hogy Andris éppen most nem volt mellettem, hiszen nagy élményben lett volna része. 



Három a magyar igazság 

 


– Tovább várakoztam. Nem unatkoztam, mert még a sötétedés beállta előtt megindultak a vadak. Sok dámszarvas érkezett a szóróra, de csak táv­csővel figyeltem az állatokat, mert ha kiszimatolnak, visszamennek az erdőbe. Közben megfordult a szél iránya, s arra gondoltam, ide sem jön már semmi. 


– Ha nem lett volna Ervin velem, már indultam volna haza, azonban neki éppen jó volt a szele egy búzavetés szélénél, ezért aztán várakoztam tovább türelmesen. Jól tettem, mert pár perc elteltével a gímbika ismét kijött a szóró mellé, de nagyon óvatosan, szimatolgatva. Ilyen közelről még sohasem láttam. Lenyűgözően szép, ugyanakkor ritka rendellenes agancskoronát viselt a fején. 


– A szívem majd kiugrott a helyéről, úgy kalapált, mint az elsőrandis fiataloké. Mitévő legyek? Amíg gondolkodtam, a bika megoldotta a problémámat, mert visszalépett az erdőbe. Mérgelődtem, hogy ez a nagy lehetőség talán már sohasem tér vissza – folytatta a vadászat felidézését Vári István. 


– Tovább ültem, várakoztam, mérgelődtem. Lassan már kezdett sötétedni is. Aztán hirtelen harmadszorra is megjelent az én „csodaszarvasom”. 
 


Futás és koppanás 

 


– Tudtam, nincs tovább mire várnom, lőnöm kell. Szemben állt velem, és felém figyelt közel hetven méterről. Arra vártam, hogy keresztbe forduljon. Aztán ez a pillanat is elkövetkezett. Még egy szempillantást vetettem rá, és útjára engedtem puskám lövedékét. A bika hatalmasat szökkent, ami a jó találat igazi jelzése, és eltűnt arra, ahonnan jött. Hallottam a futását és egy nagy agancskoppanás zajával keveredő mély hangot. Ebből tudtam, hogy eldőlt. 



Nyomok a friss hóban 

 


– Kis várakozás után hívtam Ervint, s mentünk a rálövés helyére. Egy nagy elugrás helye látszott a frissen szállingózó hóesésben, de vér egy csepp se. Izgatottan mentünk a hóban hagyott nyomon, és olyan jó 50 méterre ott feküdt az én királyi nagyvadam. Ilyen rendkívüli agancsot viselő bikával még sohasem találkoztam a negyvenéves vadászmúltam során. 
– Szerettem volna lefényképezni, de lemerült a telefonom a sok hívogatás miatt. Szerencsére Losonczi Béla és Fekete István barátaimat még előtte fel tudtam hívni, hogy segítsenek a vad elszállításában, hiszen Ervinnel ketten meg sem tudtuk mozdítani ezt a két mázsa feletti szarvast. 

 

Borítókép: Az agancs jobb szára szabályos, de a bal egy sérülés miatt rendellenesen fejlődött | Fotó: Losonczi Béla

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában