Nem élveznek védettséget, de nincsenek a célkeresztben

Különleges látványt örökített meg a napokban a Bockereki-erdő szélén Tákos és Csaroda között fotóriporter kollégánk: a barna színű szarvasok között egy hófehér szarvas hívta fel magára a figyelmet. A rudli többi tagja a földön feküdt, egyedül ez a fehér vad álldogált, mintha őrködne társai biztonsága érdekében. 
Egy több évtizedes múlttal rendelkező sportvadászt kérdeztünk meg arról, mennyire jellemző a szarvasok között a fehér színű. 

Albínó vagy pigmenthiány? 

– Egy fehér szőrű dámbikát már magam is fényképeztem Beregdaróc határában, igaz, csak távolról kaptam le, nem tudtam közelebb menni. Éppen ezért ilyen nagy távolságból nem lehet megállapítani, hogy albínóról vagy egyszerűen csak pigmenthiányos állatról van szó. A dámszarvasok szőrére jellemző a sokszínű skála, a fehértől kezdve a sötétbarnán keresztül a feketéig számos árnyalattal találkozhatunk – mesélte a beregi vidéket jól ismerő sportvadász. 
– A pigmenthiányos állatok nem élveznek védettséget, szezon idején a vadászok kilőhetik azokat, a kérdés legfeljebb az, hogy terítékre akarják-e hozni ezeket a nem mindennapi állatokat. A puskások társadalmában ugyanis a fehér őz és szarvas elejtése olyan baljós előjel, mint amikor valaki elüt az autójával egy fekete macskát. 

Borítókép: Csendélet az erdő szélén: mint egy őrszem, aki vigyáz a többiek nyugalmára | Fotó: Gazdag Mihály