Nem csak a konyhában, a parton is helytállnak

Napjainkban már mindennapos, megszokott látvány, hogy a gyengébbik nem képviselői is ott vannak a horgásztavak partján bottal a kezükben. Így aztán nemigen lehetett csodálkozni azon sem, hogy sok lány és asszony benevezett arra a csak nőknek kiírt versenyre, amelyet május 1-jén a vasmegyeri Reed Carp Lake horgásztónál rendezett meg a Pecamánia Road Show. 

Kibővített családi program 

Ha lett volna csapatverseny is, a legnagyobb létszámú csapat díját a nyírvasvári delegáció nyerte volna meg, ugyanis a Nyírbátor közeli községből hat induló érkezett a megmérettetésre. 
– Tulajdonképpen rokonok vagyunk, s úgy gondoltuk, legyen ez a verseny egy kibővített családi program – árulta el lapunknak Majorosné Vislóczki Elisa. 
– Természetesen itt vannak a férjek és a fiúgyermekek is, szurkolnak, illetve olykor-olykor besegítenek, ha valamit nem tudunk megcsinálni. Nekem az egész családom itt van, a férjem és a három gyermekem. Szombaton is eljöttünk, hiszen akkor a gyermekek számára rendeztek versenyt. A férjemmel, Attilával a vendéglátásban dolgozunk, mivel annak a szezonja május végén kezdődik, így kihasználjuk még ezt az időt a családi együttlétre. 
– A család úgy öt-hat éve horgászik. Én a természetet mindig is szerettem, a csend, a nyugalom mindig vonzott, s ahogy a gyermekek nagyobbak lettek, felvetettem a férjemnek és a gyermekeknek, mi lenne, ha elkezdenénk horgászni. Az első utunk a Holt-Szamoshoz vezetett, ahol tudatosan törpeharcsáztunk, hogy legyen a gyermekeknek sikerélményük. 
– Aki ismeri a törpeharcsát, jól tudja, hogy ott nem lehet unatkozni, folyamatos a kapás. Ez történt velünk is, sok-sok élménnyel tértünk haza, s azóta az egész családnak hobbija a horgászat. 

Háziverseny a gyerekek között 

– Gyakran megyünk Nyírbátorba a Széna téri tóhoz horgászni. Voltunk egyszer a Tiszánál is, de nem lett a kedvencünk a folyó – folytatta Elisa asszony, aki mellett néhány méterre a maholnap 12 esztendős leánya, Anasztázia horgászott. 
– Eddig egy pontyot és két kárászt fogtam csontival. Megcsinálok én mindent egyedül. Felcsalizom a horgot, bedobom a készséget, kapáskor bevágok, majd fárasztom a halat. A szákolásban pedig az segít, aki éppen kéznél van – avat a részletekbe Anasztázia. 
– Az eddigi legnagyobb halamat, egy 3 kilogrammos tükörpontyot Nyírbátorban fogtam. Előző nap ugyanitt, a gyermekek versenyén a 13. lettem egy kárásszal, a súlya 550 gramm volt. Zétény bátyám a 10., a legidősebb testvérem, Bogdán a 16. lett. Mikor családi horgászaton vagyunk, rendezünk háziversenyt magunk között. Sok múlik azon, mikor kinek van szerencséje, volt már rá példa, hogy legyőztem őket – mesélte Anasztázia, s még hozzátette: 
– Van saját botom, azzal szoktam fenekezni. Jobban szeretem a fenekezős készséget, mint az úszóst, hiszen a nagy halak is a meder alján járnak, s a szél sem fújja úgy el, mint az úszóst. Persze, amikor kisebb voltam, jószerivel csak úszóztam, de hát mindenki úgy kezdte. 

Friss barátság a horgászattal 

A verseny félidejében a Nyíregyházáról érkezett Kristóf Andrea vezetett egy közel 7 kilogrammos ponttyal. – Csaliként Masterbait bojlit használtam, s egy jó órával a készség bedobása után rendesen ciripelt a kapásjelzőm. Bevágtam, s akkor már éreztem, hogy egy nagyobb hal akadt a horogra. Tíz-tizenöt percig fárasztottam, majd megszákoltam – elevenítette fel az élményét Kristóf Andrea, aki egy ismerősének köszönhetően ismerkedett meg a horgászattal bő egy évvel ezelőtt. 

– Sokat járok ki ide a vasmegyeri bojlis tóhoz, de szoktam az Orosi-tónál és az Erdélyi-major tavánál is horgászni. Versenyen egyébként most veszek részt először. Az idén ez az első nagyobb halam, eddig jóval kisebbeket fogtam. Egy baráti társasággal nemsokára megyek Maconkára több napra, talán sikerül nagyobbakat is fognom. Szeretem az éjszakai horgászatot is. Olykor egy kicsit ledőlök, de azért figyelem a kapásjelző hangját. 

A nagy álom: 20+ 

– Szeretem a csendet, a nyugalmat, a természetet, a horgászat felfrissít, feltölt, van idő elmélkedni. Gyakran egyedül horgászom, a szákolást is egyedül végzem el. Az eddigi rekordhalamat, egy 14 kilogramm körüli pontyot a demecseri Rober-tónál fogtam. Álmom, hogy foghassak egy 20+-os halat is. Mindegy, hogy hol, csak jönne már. 
– Tudom, hogy sokat kell még tanulnom, de mindig vannak, akik szívesen segítenek. Különösen sok tanácsot kapok három fiatalembertől, a Svájcban élő Vér Antaltól, a nyíregyházi Szegedi Józseftől és a szuhai Bakos Norberttől. Bármikor hívom őket, rengeteg tanácsot adnak a csalitól és az etetőanyagtól kezdve a szerelék elkészítéséig – tette hozzá befejezésül Kristóf Andrea. MML 
 

Borítókép: Együtt jöttek Nyírvasváriból a rokonok: Majoros Jánosné, Oláh Edit, Lazók Sándorné, előtte Majoros Anasztázia, jobbra hátul Lazók Katalin, jobbra elöl Majorosné Vislóczki Elisa | Fotó: M. Magyar László