Nyíregyháza

2022.05.07. 11:30

Őseink szava és hite szól az alkotásokból

Az alkotók által létrehozott erőtérben a nemzeti és a művészi egységélmény is átélhető.

MJ

Király Valéria és Huttkay Tímea a munkáival

Fotós: Sipeki Péter

Király Valéria és Huttkay Tímea a munkáival

Fotós: Sipeki Péter

Komoly művészi értéket képvisel és egy erős, lélekre ható teret is létrehoz, amikor több, ráadásul egyazon forrásból merítő alkotó összefog egy kiállítás erejéig. Ezt ismerték fel a Korzó Galéria nyíregyházi népi iparművészei, ahogyan azt is, hogy időnként ki kell lépniük a saját „fészkükből” a szélesebb közönség elé. Öt éve állítottak ki először, s hétfőn a Váci Mihály Kulturális Központ aulájában nyílt a második közös tárlatuk (május 29-éig látogatható), ahová – bővítve a kínálat körét –„külsős” alkotót is megnyertek az ügyüknek. S hogy mi is a közös forrás? A magyar ősiség, a népművészet, a néplélek és hiedelemvilág, amely évezredek óta megtartotta a Kárpát-medencében élőket. 

A hetes egység 

Ezúttal heten álltak össze (no nem mint a gonoszok, a bibliai eredetű szólás, aligha az őseink hagyatéka), egymás mellé rendelve a két szakrális jelentőségű számot, a hetest és az egyest. A hét alkotó – Mészáros Szilárd, a befogadóintézmény igazgatója mindjárt az elején bemutatta őket –, Szolanics Elvira fazekas, keramikus népi iparművész, Szakady Kincső, a megyei népművészeti egyesület mindenkori legfiatalabb elnöke, Boros Betty mandalakészítő, Huttkay Tímea bútorfestő, Király Valéria sámándobkészítő, Sipos Attila Csaba festőművész és Mihálka György álom- és révülésfestő. 

– Vannak művészek, akik képesek észrevenni a csodát és számunkra befogadhatóvá, azaz hétköznapivá tenni. Itt mind a hét alkotónak a képzelet a munkaeszköze, és a hatodik érzékszervük, a lélek vezeti őket – mondta el megnyitójában a nyíregyházi Átutazók Művészeti Egyesülettel is szoros kapcsolatot ápoló Dienes Róbert magyar szakos tanár. 
Kiválasztottunk két olyan alkotót, akiknek a munkáival eddig nem találkozhattunk. Király Valériát úgy mutatjuk be, mint sámándobkészítőt, és szerinte sem elkészíteni, sem megszólaltatni nem nehéz ezeket. Őt is a mögöttes tudás, a dobhoz tartozó szertartások érintették meg elsősorban. 

– Mindig a sorból kilógó gyerek voltam, nagy szabadságvággyal, ami akkor teljesedett ki, amikor felismertem, hogy van hitem. A nagymamáim templomba el se tudtak volna rángatni, de a természet ősisége bevezetett egy másféle hitvilágba. Be is vonzottam a mestereimet, Kovács Gyöngyi Naliní női szertartásvezetőt, a női lélek és a nőiség nagy szakértőjét, Kovács László, Fehérholló Őskü sámántól pedig szintén nem csak a dobkészítés fogásait tanulhattam el. 

Bárki elkészítheti 

– A dob olyan ősi eszköz, amely az énekléssel szorosan összefonódik, a kettő együtt egy tiszta, nemes és emelkedett tudatállapotot eredményez, ezt nevezzük révülésnek – magyarázta. 

Mint megtudtuk, a saját dobját bárki elkészítheti, a lelke a kecske- vagy a szarvasbőr. A keretre rászabott bőrt vízben lassan kis labdaccsá kell gyúrni, és ezután ráfeszíthető a keretre. Mindegyiknek más az örömhormonokat felszabadító hangja, attól függően, milyen széles, milyen alakú a keret, és milyen minőségű és korú a bőr. A fogantyú pedig különféle technikákkal elkészíthető. 

– Habár nem könnyű visszafejteni az őseink táltoskultúráját, hiszen német-római befolyásra még az írmagját is kiirtották, de a világszerte terjedő és népszerű neosámánizmus két neves kutatójának, az amerikai Michael Harnernek és Jonathan Horowitznak köszönhetően a tudás Magyarországra is eljutott. Horowitz előadását olyanok hallgatták, mint a mestereinkké váló Somogyi István, Sólyomfi Nagy Zoltán vagy Miskovics Kobza Zsuzsanna Meső – tette hozzá Valéria. 

A sámándobok után fordultunk a festett népi bútorok felé, immár öt éve készít ilyeneket Huttkay Tímea. Jól fizető gazdasági vezetői pozícióját hagyta ott a mesterségért a végzettsége szerint közgazdász alkotó. 

„Beszélő” virágok 

– Két különös élményem is megelőzte mindezt. Az történt, hogy a nagymamám váratlanul becsalogatott a kamrájába, megmutatva féltve őrzött kelengyés ládáját, amit az unokájának, vagyis nekem tartogatott. Két nap múlva elment közülünk. A másik: a tokaji kempingben van egy kis bungalónk, elhatároztuk, hogy a fehér falakat feldobjuk valamivel. Miután a kavicsvirágaim sorra leperegtek a falról, egy nap alatt megfestettem 20 fatáblát virágokkal, tulipánokkal. Nem csak a férjemnek tetszettek, a barátnőmnek is, aki beajánlott Czeglédiné Budai Katalin, azaz Tulipánoskata egyik kurzusába, ott szerelmesedtem bele a mesterségbe. Kata szakirodalmat gyűjtetett velem, múzeumokba, tájházakba küldött. Erdélyben megtanultam a porfesték (faragasztóval kevert földfesték) készítését, és minden tájegység motívumkincsét megismertem, hiszen minden kifesthető, de nem mindegy, hogyan – magyarázta Tímea. 

Ma már vállalkozást nyitott erre, hiszen nagy keletje lett a bútorainak. Szerencsére az egyik öccse asztalos, a másik kovács, legyártják neki a festenivalót. Nemrég pedig Gál János, a népművészet mestere a festett kazettás mennyezetekre irányította figyelmét, újabban ilyeneket másol, olykor a színeket kicsit újraértelmezve. 
 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában